Azt hiszed, kínos egy pálcikára pisilni, amikor szeretnéd tudni, hogy terhes vagy-e? Vagy kellemetlennek találod a vérvételt? Ez még mind semmi ahhoz képest, amit a múltban kellett elviselni a nőknek, ha meg akarták tudni, hogy jön-e a baba! Olvass tovább, bemutatjuk a múlt legelképesztőbb terhességi tesztjeit!
reklám vége
Tegyük fel, hogy kimarad a menstruációd, és eszedbe jut, hogy talán babát vársz. Elmész a gyógyszertárba, veszel egy vizeletet vizsgáló terhességi tesztet, és hipp-hopp kiderül, hogy fejlődik-e benned egy pici élet vagy sem. Ám ezek a tesztek viszonylag új találmányok, a történelem során nem volt mindig ilyen egyszerű a dolog!
Vajon régen hogyan derítették ki az orvosok, hogy áldott állapotban van-e valaki vagy sem? Nos, volt egy pár bizarr és szürreális terhességi teszt, ezeket fogjuk most bemutatni.
Először is jöjjön egy kis háttérinformáció!
Mikor egy nő teherbe esik, szervezetében megváltoznak a hormon szintek. A terhesség kezdetén egy humán choriogonadotropin (HCG) nevű hormont kezd el termelni a méhlepény. A test többi részével együttműködve ez a hormon felelős a sárgatest (corpus luteum) termelődéséért, ami minden menstruációs ciklus kezdetén kifejlődik, valamint ez a hormon felelős a progeszteron termeléséért is.
A progeszteron feladata többek között a terhesség fenntartása, karban tartása, főleg az első időszakban.
Egy modern terhességi teszt manapság ezt a megemelkedett HCG szintet ismeri fel a vizeletben, és akár már hat nappal a megtermékenyülés után érzékeli ezt. Mindezt 99 százalékos biztonsággal teszik.
Léteznek olyan tesztek is, amelyek más hormon megemelkedett szintjét is jelzik, nem csak a HCG-ét. A modern terhességi tesztek azért olyan biztosak, mert a HCG szintje már a terhesség legelejétől kezdve megemelkedik, és szinte azonnal kimutatható a vizeletből.
Bár elődeink valószínűleg nem tudták volna ilyen szépen, összefoglaltan elmesélni, miért van szükség vizeletre a terhességi teszthez, de az tény, hogy már az idők kezdetén is ebből állapították meg az áldott állapot meglétét.
A módszer ugyanaz, csak az eszközök változtak...
Induljunk el egy röpke kis időutazásra: nézzük meg, hogy az egyes korok hogyan állapították meg az áldott állapotot, és hogy mi volt ezeknek a módszereknek a tudományos alapja!
A vizelettesztek alkalmazása nagyon régre nyúlik vissza: már az i.e. 14. században, úgy 3350 évvel ezelőtt az egyiptomiaknak is volt saját technikájuk. Ehnaton fáraó uralkodása alatt, aki a hírhedt Nefertiti férje volt, az egyiptomiak búza és árpa magokra fröcskölték a nő vizeletét, és ha kihajtottak, akkor a nőt várandósnak ítélték. Ha a búza hajtott ki, akkor lányt jósoltak, ha az árpa, akkor fiút.
Bármily meglepő, de emögött a módszer mögött is van tudományos magyarázat: hormonok, amiket a női szervezet termel terhesség alatt, tényleg segítik a magok kikelését, de a születendő gyermek neme nincs semmilyen hatással a búzára vagy az árpára.
Hippokratész (i.e. 460- i.e. 370) , a „modern" orvoslás atyja szerint, ha egy hagymát felhelyeznek egy nő vaginájába, és másnap reggelre a nő szája hagymától illatozik, akkor nem terhes.
Úgy gondolta ugyanis, hogy természetese állapotában a nő méhe nyitott, így a szájtól az alsó fertályig gyakorlatilag egy szélcsatorna az emberi szervezet - azonban ha egy baba növekszik a nő méhében, akkor elzárja az utat, így nem lehetséges, hogy a hagymaszag eljusson a szájig.
Ugye nem kell megmagyaráznunk, hogy hány ponton tévedett a női test anatómiáját illetően?
Volt olyan idő, amikor a „gyanús" hölgy vizeletét nem orvos, és nem is modern terhességi teszt, hanem úgynevezett próféták, vagy látnokok vizsgálták. A 16. században az európai nők megjelentek ezek előtt a „szakértők" előtt, akik mélyen belekukucskáltak a „sárga folyóba". A vizelet tónusa, színárnyalata és szaga alapján azt állították, hogy meg tudják mondani, hogy alakul-e a baba. A még fejlettebb próféták ezt a gyakorlati eljárást azzal egészítették ki, hogy a vizeletet borral keverték össze.
Bármennyire is meglepő, de ennek legalább van némi tudományos alapja: az alkohol reakcióba lép bizonyos fehérjékkel, amelyek terhesség alatt is termelődnek, tehát a vizelet állaga megváltozik a borban.
Ezt a technikát már az ősi Babilóniában is alkalmazták, és előtérbe került a bizánci orvoslásban is, része volt a haladásnak a Kelet-Római Birodalomban is az 5. századtól a 15. század közepéig.
A HCG hormont először az 1920-as években azonosították a tudósok, de a modern eszköz, amire manapság csak rápisilünk, és csíkokkal mutatja, hogy van-e baba vagy nincs, nem volt még elérhető. Ennek lehet, hogy az állatvilág egyes képviselői annyira nem örültek, ugyanis a nő vizeletét egy, még nem ivarérett nőstény egérbe fecskendezték. Ha jelen volt a HCG hormon, az egérke elkezdett tüzelni, szexuálisan aktívvá vált, és kész volt a párosodásra, akkor a nőt várandósnak lehetett nyilvánítani.
Később ezt a technikát, ami 98 százakig pontos volt, és amit „A-Z tesznek" is nevezünk a két vezető kutató neve után (Aschheim és Zondek) nyulakon is alkalmazták.
1976-ban a Warner-Chilcott nevű gyógyszergyártó cég kifejlesztett egy 10 dolláros, két óra alatt eredményt hozó tesztet, amit a hölgyek az otthonuk melegében végezhettek el, egerek és nyulak nélkül. Ez a 97 százalékig pontos teszt nagy fejlődést jelentett az 1970-es évek elejéhez képest, amikor még radioaktív anyagokat is felhasználtak a HCG hormon észleléséhez.
Egy szó, mint száz, a tudomány sokat fejlődött Nefretiti ideje óta, de egy dolog változatlan maradt: a mai napig a női vizeletből lehet leggyorsabban és legegyszerűbben megállapítani, hogy várható-e a kis csöppség!
