Elsőre talán meglepő egy lapon emlegetni a kéz- és ujjfájdalmakat a deréktáji és nyaki fájdalommal, ám orvosi szempontból hasonló jelenségről van szó. Ezeken a testrészeken ugyanis egyaránt az úgynevezett kisízületek elváltozásai a felelősek a mozgásszervi problémákért.
reklám vége
Az emberi testben a csontokat ízületek kapcsolják egymáshoz, melyek egyúttal ezeknek a csontoknak a súrlódásmentes elmozdulását is biztosítják: például amikor behajlítjuk a térdünket vagy vállkörzést végzünk. Az ízületen belül a csontvégeket porcos felszín borítja, amit az ízületi folyadék tart nedvesen. A térd, boka, csípő és váll ízületei komplexebb mozgást biztosítanak, ám valójában ezekhez nagyon hasonló felépítése van a kézben, az ujjakban és a gerincet alkotó csigolyák közt megtalálható úgynevezett kisízületeknek. Itt is ugyanolyan fontos, hogy a kapcsolódó csontok egy „kipárnázott", sima és „olajozott" felületen mozduljanak el egymáson - ellenkező esetben a csontvégek visszafordíthatatlanul sérülnek, és ez komoly fájdalomhoz, illetve a mozgás akadályoztatásához vezet.
Az ízületi betegségeknek alapvetően két nagy csoportja van:
A porcok kopása (artrózis) nem máról holnapra megy végbe, általában hosszú folyamat eredménye. Ennek során a csontvégeket borító porcfelszín fokozatosan elvékonyodik, töredezetté válik, és szélsőséges esetben akár teljesen fel is szívódik. Bizonyos ízületeknél ezzel párhuzamosan csontos kinövések keletkezhetnek, ami tovább fokozza a kellemetlen tüneteket - ez különösen jellemző az ujjízületek esetében.
A porcokban bizonyos mértékű kopás az életkor előrehaladtával természetszerűleg is bekövetkezik, mivel sajnos a porcok felnőttkorban már nem termelődnek újra, ezért ízületeink védelmére minden életkorban érdemes kiemelt hangsúlyt fektetni. Ám a normál terheléssel járó életmód nem vezet kóros állapothoz.
A degeneratív elváltozás lehetséges okai:
Fiatal korunkban nem is gondolnánk, milyen gyakoriak a kéz ízületeit érintő betegségek, aminek látható jele lehet a főként idősebb embereknél megfigyelhető „bütykös" ujj.
A rheumatoid arthritis egy autoimmun eredetű, krónikus sokízületi gyulladás, melynek során az ízületi belhártya megvastagszik, és akadályozza annak normál működését.
Tipikus tünete az egyre súlyosbodó szimmetrikus deformitás, duzzanat, melyet fájdalom kísér. Reggelente mintegy félórás kézmerevség jelentkezik, a marok szorítóereje csökkent.
A kéz ízületeinek tipikus betegsége a fentiekben ismertetett porckopás, mely leggyakrabban vagy a hüvelykujjhoz közeli kézcsontok ízületeit, vagy az utolsó ujjperc ízületeit érinti. Főként a menopauzában lévő nőknél gyakori, amiben minden bizonnyal a csökkent hormontermelés is szerepet játszik.
Jellegzetes tünete a két kézen szimmetrikusan jelentkező deformitás, a kisebb-nagyobb kemény, csontos csomók (bütykök). Nyugalmi állapotot követő mozgatásra ízületi merevség figyelhető meg, amit úgynevezett indítási fájdalom kísér; ezek a tünetek a bemozgatás hatására egy idő után csökkennek vagy megszűnnek.
A gerincben fellépő fájdalmak többségét a csigolyák közötti porckorongok kopása, azaz a spondylosis okozza. A porcoknak az életkorral, illetve a korábban említett ártalmak következtében bekövetkező fokozatos eróziója miatt a porckorong lassan deformálódik, néhol kiboltosul vagy akár ki is szakadhat (ez utóbbi a sérv), a szalagok pedig instabillá válnak - mindennek eredményeként a csigolyák itt-ott kissé elmozdulnak egymáshoz képest, idővel csontos kinövések is képződhetnek, melyek irritálhatják az ideget. A gerincoszlop természetes görbülete megváltozik, a környező izmok fájdalmasan összehúzódnak vagy megnyúlnak, és tartási zavar alakul ki. Maga a kisízületi fájdalom kisugározhat a vállba, nyakba, hátba vagy akár a fejbe, attól függően, hogy a gerinc mely szakaszán van az elváltozás. Leggyakoribb a deréktáji kisízületi porckopás.
Legjellemzőbb tünete maga a fájdalom, mely eleinte inkább terhelésre jelentkezik; kísérheti jellegzetes „ropogó" hang (az ún. krepitáció) az ízületi instabilitás miatt. Idővel alakul ki az artrózisok jellegzetes tünete, a nyugalmi állapot utáni merevség és a mozgatásra bekövetkező indítási fájdalom, majd a bemozgatást követően a panaszok jelentős csökkenése vagy megszűnése.
Mivel - amint említettük - a porcok nem képződnek újra, a kopás bekövetkezte után valódi gyógyulás sajnos nem érhető el. Ám vannak módszerek, melyekkel a tünetek enyhíthetők, illetve a folyamat megállítható, esetleg javítható:
A cikk megjelenését az Essity Hungary Kft. támogatta!
