terhesség 13. hete
Egészségmagazin.com   |   2017.08.22.

A terhesség 13. hete – végre minden kiderül!

Eljött a várva-várt vizsgálat: ezen a héten Andi, Mókus és kicsiny családja fontos és sorfordító események elé néznek. Már tizenkét hete izgulunk velük együtt. Mókus vajon egészséges? Most, nagy sokára ezt is megtudhatjuk! Mi nagyon izgulunk... és te?

„A héten végre elérkeztünk a genetikai ultrahang vizsgálathoz. A hét közepére kaptunk időpontot, ettől függetlenül az egész hetet csak ez az esemény uralta. Semmi más nem volt fontos, csak ez a bizakodással, és félelemmel teli tíz perc. Kora délelőttre kaptunk időpontot, ahol természetesen Ricsi is ott volt velem. Nélküle biztos, hogy minden - így ez is - más lenne.

Az ultrahangos genetikai vizsgálat

A 12.-13. héten végzendő genetikai vizsgálat a Down szindrómát hivatott kiszűrni. Ultrahanggal végzik, általában kívülről, de ha a magzat túl mélyen van, vagy nagyon rossz szögben helyezkedik el, akkor elvégezhető hüvelyi ultrahang készülékkel is.

Számomra bámulatos, hogy pár milliméteres gyerekről beszélünk, és ezek alapján az orvosok meg tudják mondani azt, hogy a gyermek Down szindrómás-e, vagy sem. Az orrcsontot és a tarkóredőt vizsgálják, egészen pontosan megmérik a tarkóredő vastagságát, és megnézik, hogy látható-e az orrcsont. A redő 3 mm alatt megfelelő - de ez persze babó méreteivel arányosan változhat.
A mi, felnőtt léptékünkben néhány milliméter ide, vagy oda nem lényeges, Mókusnak viszont ekkora az egész „élete". Bámulatos ez a technika és az orvostudomány!

Ha a tarkóredő nem a megfelelő méretű, illetve nem látszik az orrcsont, akkor néhány nap múlva ezt a vizsgálatot újra elvégzik. Ha ez is hasonló eredménnyel zárul, akkor annak igazolására, hogy valóban Down szindrómás gyermeket hord-e a szíve alatt az anya, elmehet még magzatvíz-, vagy méhlepény mintavételes vizsgálatra is. Bízom a sorsban, hogy ezeket a vizsgálatokat soha nem fogom megtapasztalni.

Mi a helyzet Mókussal?

Kora délelőtti időpontra szépen megérkeztünk, rövid várakozást követően behívtak minket. Egy szimpatikus hölgy volt, aki elvégezte a vizsgálatot. Nagyon meggyötört, főleg engem. Hosszasan vizsgált, megnyomorgatta a hasamat, ugyanis Mókus, szokásához híven, nem a megfelelő szögben evickélt éppen. Mindent megmért a hölgy, majd közölte, hogy semmi nem utal arra, hogy Mókus Down szindrómás lenne. Mindkettőnk szívéről egy-egy mázsás kő zúdult le. Úgy néz ki, Kettőpontnulla egészséges! Ezt a mondatot vártuk, ezt szerettük volna hallani már több mint 3 hónapja.

Persze azt is megkérdeztük, hogy meg tudja-e mondani, hogy kisfiút, vagy kislányt várunk. Erre a válasza a következő volt: 50%, hogy fiú. Nagy diplomatával állunk szemben, ezt eddig is tudtuk, de nem baj, a lényeg, hogy egészséges!

A hölgy még kérdezte, hogy nem szeretnénk-e ezt a vizsgálatot a kiterjedt kockázati tesztre kiszélesíteni? Én már nem vagyok mai csirke - nem ezekkel a szavakkal fejezte ki magát, persze - és azért, hogy biztosabb legyen az eredmény, érdemes lehet alaposabban megvizsgálni a dolgot. Gyors megbeszélés és költségvetés számolás után úgy döntöttünk, belevágunk, és kérünk jövő hétre időpontot a vérvételre. Mondta, hogy akkorra nincs, egyetlen lehetőségünk van, hogy most azonnal csináljuk meg a vérvizsgálatot. Ez viszont nem ment, nem voltunk felkészülve még egy vizsgálatra se anyagilag, se szabadidővel. Így hát maradt az ultrahangos vizsgálat biztató eredménye.

Mókus most már hivatalos!

Erre az eredményre vártunk, most, hogy már tudjuk, hogy Mókus rendben van, és velünk marad, kihirdettük az érkezését. Bejelentettem a munkahelyen, Ricsi pedig elmondta a barátainak is. Nagy volt az öröm és a meglepődés mindenhol. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon miért? Leginkább a kollégáim néztek nagyokat, amikor elmondta nekik a felettesünk. Csodálkoztak, mert szerintük nem is látszik, de megmutattam nekik a pocakomat, amin igenis látszik. Szóval egyszerűen csak figyelmetlen vaksik a legtöbben - az én szerencsémre:)"

Mi történt a babával a terhesség 13. hetében?

Mókus a korabeli babákhoz hasonlóan töretlenül és szorgalmasan gyakorolja a már elsajátított dolgokat. Ilyen a nyelés, a mellkas mozgatása, grimaszolás. Feltérképezi a jelenlegi helyét, de ebből az anyuka még nem érez semmit. Már betalál a hüvelykujjával a szájacskájába, egyre többször szopizza azt. Az ujjacskák ökölbe szorítása is megy már! Kifejlődik a szemhéja, és nekilát a hízásnak, amellett hogy még hosszban is van, mit behozzon, ugyanis jelenleg csupán 10 cm a teljes testmagassága és 20-30 gramm a súlya. Jelen pillanatban még olyan, mint kis Vuk, „nehéz a feje": ez teszi ki testének kétharmadát. Ahogy haladunk az időben majd, úgy fog ez az arány változni és a végére a kicsiny teste be fogja hozni a lemaradást.

Úgy tűnik, túl vagyunk az egyik legveszélyesebb és legmozgalmasabb időszakon. Már csak 29 hét. :)

< Előző rész: A terhesség 12. hete

Következő rész: A terhesség 14. hete >