A terhesség izgalmas, érdekes, és egyben kicsit talán félelmetes kaland is. Szinte minden pillanatban történik, változik valami. Az „Egészségmagazin.com kismamája", Andi erről a lélegzetelállító kalandról mesél: terhesség hétről-hétre sorozatunkban elolvashatod, hogyan éli meg ő a várandósságot, és természetesen beszámolunk arról is, hogy mi játszódik le egy kismama szervezetében, mire számíthatsz, ha te is más állapotban vagy! (Vagy leszel:))
reklám vége
A korábbi cikkben már írtunk róla, hogy a terhesség hétről-hétre történő leírásánál eltérés lehet az orvosilag számolt időszak és a valós terhesség között. Az egyszerűség kedvéért mi is az orvosi verziót használjuk.
Már a 2. (3.) hétben voltam, de a párommal még fogalmunk sem volt arról, hogy a testemben immár ketten vagyunk. A megszokott módon éltük az életünket. Vigyáztam magamra, továbbra is jártam step aerobic edzésekre. A babakérdéssel próbálkoztunk tovább, bár ezen a héten csak egy alkalommal tudtunk együtt lenni. Figyelembe véve a múlt heti szintén egy alkalmat, nem tartottam valószínűnek hogy bármi szokatlant, vagy örömtelit tapasztalnánk ebben a hónapban. Kezdtem élvezni, hogy nem csak érzem a heti 2 edzés eredményét, de már látszik is. Tervezgettem, hogy az új évszak tiszteletére meglepem magamat egy 1 számmal kisebb nadrággal.
Kisfiam, Zsombi már majdnem minden éjszakáját végig alussza. Annyira jó érzés NEM arra ébredni az az éjszakában, hogy „Anyuuuu!" Félreértés ne essék, zokszó nélkül megyek és pisilünk, iszunk vagy megbeszéljük, hogy nincs a szobában pók, de utolérhetetlen érzés volt, amikor 4,5 év után először aludtam végig egy teljes éjszakát. Ha nálatok is van már legalább egy gyerkőc, akkor tudod, miről beszélek.
Szóval, már kezdett az életünk ismét a kényelmesebb módba kapcsolni. Már több mint 1,5 éve nincsenek pelusok, néhány hete meglepett minket azzal is a nagylegény, hogy reggel egyedül felöltözött. Szeret oviba járni és én is elvagyok az új munkahelyemen. Elfogadtam, hogy mindaz a kicsi és nagy öröm, amit egy új élet adhat, már nem lesz a miénk. De nem baj - gondoltam - mi így is egy boldog, szeretetteljes család vagyunk.
Ki gondolta volna, hogy az élet akkor ad, amikor azt nem gondolnánk?! Pedig a kismókus ekkor már ott volt, titokban osztódott, beágyazódott és hamarosan valami lesz a sejtecskékből.
A terhesség 3. hete körül már kezd kialakulni a kötelék. Az embrió befejezte a beágyazódást, már fix helye van. Nekilátott az igazi kapcsolat kialakításának. Kezd létrejönni a méhlepény, amin keresztül táplálkozni fog majd. Ennek köszönhető - mármint a méhlepénynek - hogy teszttel is kimutathatóvá válik a várandósság. A méhlepény termeli ugyanis a HCG nevű hormont, amit a legtöbb terhességi teszt vizsgál.
Ekkor még az otthoni fapados teszttel nem lehet teljesen biztosan megállapítani a várandósságot, ugyanis túl kevés még a vizeletben ez a hormon. Nem véletlen, hogy anno Zsombi fiamat is csak az 5. teszt mutatta ki teljesen biztosan... persze esetében nagyon türelmetlenek voltunk, és már szinte az első pillanattól csináltam a teszteket.
Most viszont eszembe sem jutott tesztelni, hiszen nem számítottam arra, hogy pont most esek teherbe. Pedig már ott volt: a sejtjei ekkor kezdtek specializálódni. Egy laborban már kimutatható lett volna, hogy melyik sejtből mi lesz. Belső szerv, bőr, idegrendszer.... Itt még csak egy sejtcsomócska, de ha minden jól megy néhány hónap múlva már itt lesz velünk egy pöttöm baba. Bámulatos a természet, ugye?"
Szeretnéd tudni, mi történik Andival és Mókussal? Hogy megy végbe a te testedben és sokmillió más nő szervezetében a várandósság csodálatosan izgalmas időszaka alatt? Tarts velünk terhesség hétről-hétre sorozatunkban, és minden apró részletet megtudhatsz:).
< Előző rész: a terhesség 1./2. hete
Következő rész: terhesség 4. hete >
