Gondoljuk csak végig! Mi szülők milyen gyakran vacsoráztunk együtt a család többi tagjával a mi gyermekkorunkban, vagyis néhány évtizeddel ezelőtt? És ehhez képest hányszor tudjuk ezt összehozni napjainkban a saját gyerekeink és persze saját érdekünkben?
reklám vége
Kutatások igazolják, hogy a nyugodt családi együttlétek szinte tehermentesítik a fiatalokat. Csökkenek a vállukra nehezedő lelki terhek, és az őket elérő külső negatív hatások. A közös családi reggeliknél, ebédeknél, vacsoráknál a könnyed beszélgetések segíthetnek megfejteni, hogy mi is foglalkoztatja gyermeket, mire vágyik, mi bántja. Kérhet tanácsot, ezáltal megoldást találhat számára bonyolultnak tűnő, újszerű helyzetekre. Egyszóval a rendszeres közös étkezéseken megszokottá, természetessé, szükségszerűvé és magától értetődővé válnak a családi beszélgetések.
Azok a gyerekek, akik rendszeresen együtt étkeznek családjukkal, jobban teljesítenek az iskolában, és a szókincsük is gazdagabb, mint azoknak a társaiknak, akiknek ez kimarad az életéből. Kevésbé fenyegeti őket az elhízás veszélye, és kevésbé valószínű, hogy később rászoknak a drogokra. A közös asztal mellett étkező gyerekek jobb étkezési szokásokat sajátítanak el, és egészségesebbek is, mint azok a társaik, akik nem étkeznek együtt rendszeresen a szüleikkel. Mindezt a „Knorr. „Minden közös étkezés egy lehetőség..." című kampányának során konkrét adatokkal is alátámasztották. A kezdeményezést néhány évvel ezelőtt azzal a célkitűzéssel indították, hogy rávilágítsanak a közös étkezések pozitív hatásaira.
Szakemberek vizsgálták a „Magyar ember evés közben nem beszél" szokás káros hatásait is. Arra a megállapításra jutottak, hogy a csendben, vagy épp feszült légkörben zajló közös családi étkezések rosszabb hatással vannak a gyerekek magabiztosságára, mint az, ha a család egyáltalán nem ül le közösen enni. A családjukkal napi rendszerességgel együtt étkező és közben beszélgető gyerekeknek viszont mintegy kétharmada szólal meg magabiztosan mások előtt. Vagyis a gyermekek beszéd- és értelmezőképességének, kommunikációjának fejlesztése szempontjából kiemelten hatékony felület a közös családi étkezések társalgása.
Bizonyára mindenki hallotta már azt a mondást, az vagy, amit megeszel. Nos, gyermekkorunkban vajon mit ettünk otthon? Természetesen azt, amit édesanyánk elénk tett. Azt ettük, amit a szüleink. Tehát egyfajta példát mutattak nekünk az étkezés tekintetében is. Persze vagy jót, vagy rosszat. Az elmúlt időszakban, ebben a témában a dietetikus szakemberek is állást foglaltak. Leszögezik, hogy akik rendszeresen együtt étkeznek gyerekeikkel, a közös étkezések alkalmával akár célzatosan, akár nem, egyfajta életmódmintát adnak. Ez az életmódminta jelentősen befolyásolhatja a gyermekek jövőjét. Talán néhányszor tíz év távlatában később beigazolódhat a hasznos és következetes, a szeretetteljes és kitartó, nevelési módunk eredménye - vagy épp ennek az ellenkezője.
Ha közösen ülünk asztalhoz, és hosszasabban, nyugodtabban étkezünk, általában kevesebbet eszünk - állítják dietetikus szakemberek. Ilyenkor egészségesebbé válik táplálkozásunk. Így érthető, hogy akár egy fogyókúra sikeréhez már az is elég lehet, ha esténként rendszeresen együtt vacsorázunk családtagjainkkal.
