Igen sok otthonban van manapság cica, ám amikor egy pár babát vállal, sokakban merülhet fel a kérdés a várandósság alatt, hogy „és mi lesz a macskával, ha megszületik a gyerek?" A válaszon sokat töprengünk, de ha képesek vagyunk kordában tartani az állatkánkat, és ráadásul családtagnak is számít, akkor az a legjobb válasz, hogy „mi lenne, természetesen marad!"
reklám vége
Az ilyen reakcióra sokan felvonják a szemöldöküket, mert azt gondolják, hogy ez az egyik legnagyobb bűn, amit elkövethetünk magunkkal, illetve a még meg nem születetett gyermekünkkel szemben. Ám ha megfelelően állunk hozzá a kisállatunkhoz a babavárás idején, akkor sok és „rettegett" bajtól megóvhatjuk magunkat. A lényeg tehát a hozzáálláson van, de persze az sem elhanyagolható tény, hogy milyen habitusú cicával osztozunk az otthonunkon. Ha ugyanis nyugodt, kiegyensúlyozott macskánk van, akkor - bár minden változást érez - sem a terhességünk idején, sem a baba születése után nem okoz majd gondot. Más a helyzet akkor, ha a cica nem túl szelíd, vadabb természetű, mert akkor bizony vigyáznunk kell. Bár akkor sem feltétlenül kell rögtön az első pillanatban arra gondolnunk, hogy túladjunk rajta.
Ezt több oldalról érdemes megközelíteni. Az egyik a macska habitusa - szelíd-e vagy inkább vadabb -, a másik a szőrzete, a harmadik pedig a sokat félt toxoplazmózisos.
De nézzük szép sorjában. Nyilvánvaló, hogy a macska természete egy adottság, amin nehezen tudunk változtatni, sőt, jobbára sehogy, de ha vad a kis jószág, a szívünkhöz mégis közel áll és megoldható, hogy kijárós legyen, akkor próbáljuk meg ezt a verziót választani. Hiszen akinek valaha volt bármilyen háziállata, az tudja, hogy elvesztése mély sebeket mér az ember lelkére. Ha szelíd fajta, akkor igazság szerint nincs nagy gond, de arra például mindenképp ügyeljünk, hogy ne nagyon dagasszon a várandós pocakon.
A másik nagy kérdés, hogy „mi legyen a sok macskaszőrrel"? Sokan azt gondolják, hogy a macskatartás egyenlő a töméntelen mennyiségű szálló szőrrel, amiben van ugyan némi igazság, de ha megfelelő mértékben takarítjuk környezetünket, és arra is figyelünk, hogy mit birtokoljon a cica, akkor nem kell annyira aggódnunk, hogy születendő gyermekünk egy szőrtengerbe érkezik.
Az tény, hogy a baba érkezése nagyfokú higiéniai körültekintést igényel, de az is sokat szajkózott téma, hogy nem biztos, hogy azzal teszünk a legjobbat a gyerekkel, ha megóvjuk mindentől, mert az immunrendszere nem lesz elég edzett.
És végül, de nem utolsó sorban, vegyük górcső alá a toxoplazmát is. Ez egyfajta fertőzés, ami többnyire macskák ürülékével kerülhet a szervezetünkbe. Akinek van, volt cicája, az esetek jó részében észrevétlenül már át is esett egy ilyen betegségen, ám ez a kismamákra, illetve a magzatra fokozottan veszélyes, oly módon, hogy a baba szervezetében visszafordíthatatlan károkat is okozhat. Ennél fogva két dolog fontos, egyrészt a terhesrendelésen jelezzük, hogy van macskánk és kérjünk szűrést a betegségre - ha nem kaptuk még el, akkor akár a várandósság ideje alatt többször is. Másrészt pedig ügyeljünk a higiéniára, leginkább kerüljük el az alomtakarítást. Mindenképp megjegyzendő, hogy a fertőzést egyszer lehet csak elkapni, így ha már átestünk rajta, immunisak vagyunk!
Azt is rendkívül fontos megjegyezni, hogy ezt a fertőzést nem csak macskaürülékkel való érintkezés során kaphatjuk el, hanem nem megfelelően előkezelt nyers hústól vagy nem megfelelően lemosott gyümölcstől is.
Összességében, tehát ha kedves természetű cicánk van, és a baba születése ellenére is igyekszünk törődni vele, odafigyelünk a higiéniára, az oltásokra, bolha, féreg- és kullancsmentesítésre is, na és persze arra is ügyelünk, hogy ne ugorjon rögtön a babára, miután hazakerül, akkor egy nagyon szép együttélést alakíthatunk ki.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
