A fáradékonyság okai

A fáradékonyság kifejezés a fáradtság vagy az energiahiányos állapot általános érzésének leírására szolgál. Nem az egyszerű álmosságot jelenti, és nem is azt, amikor valaki sportolás, vagy fizikai munka után természetes, de jóleső fáradtságot érez. A fáradékony, vagy a krónikus fáradtságban szenvedő embernek nincs motivációja, vagy hamar kifullad és pillanatok alatt feléli az energiatartalékait. Már, ha egyáltalán rendelkezik vele. Tekintve azonban, hogy a fáradékonyság súlyos betegségek előjele is lehet, sosem szabad félvállról venni.

reklám vége

A fáradtság okai

Három alapvető okra vezethető vissza minden olyan tünet, amit a köznyelvben fáradtságnak hívunk.

1. Életmódbeli tényezők,
2. Fizikai egészség,
3. Mentális egészség.

Mindhárom esetben különbséget kell tenni azonban az élettani szempontból még elfogadható, és a nem elfogadható állapotok között.

Egy hétköznapi példával élve:

• Teljesen elfogadható, ha egy kismama fáradékonyabb, mint a várandósság előtt, hiszen egy új élet kifejlődése rengeteg energiába kerül.

• Ha viszont ez a fáradékonyság - nem álmosság! - a szülés után 6-12 hónappal még mindig fennáll, akkor érdemes utánajárni, hogy nincs-e valami komolyabb ok a háttérben.

• Gyakran a gesztációs diabétesz - terhességi cukorbetegség - eszkalálódik észrevétlenül kettes típusú cukorbetegséggé, és ez okozza a fáradékonyságot.

Fáradékonyság, vagy krónikus fáradtság?

Bár a köznyelv hajlamos szinonimaként használni a két kifejezést, valójában két különböző állapotról van szó, amit igenis el kell választanunk egymástól.

A krónikus fáradtságra jellemző tünetek:

• hőemelkedés, láz,
• egész testre kiterjedő izom- és ízületi fájdalom,
• ényérzékenység,
• koordinációs zavarok,
• részleges/időszakos látás-, vagy látótérkiesés,
• krónikus alvászavar.

A fáradékonyságra ezek a tünetek nem jellemzőek, azonban:

• fejfájás,
• kedvetlenség,
• motiválatlanság,
• unalom,
• álmosság,
• izomlázhoz hasonló érzés,
• kimerültség.

A fáradékonyság leginkább arra figyelmeztet, hogy ideje változtatni az életmódunkon, míg a krónikus fáradtság arra, hogy valami komolyabb betegség, például szervi elváltozás, autoimmun betegség, vagy neuroendokrin egyensúlyzavar lappang a szervezetben.

Ilyen állapotváltozások például:

• fertőzések, például influenza,
• anyagcserebetegségek, például diabétesz
• vérképzőrendszer betegségei, például vészes vérszegénység,
• autoimmun folyamatok, például szklerózis multiplex,
• tüdőbetegségek, például COPD
• szív- és érrendszeri betegségek, például szívizomgyulladás,
• vese-, máj- hasnyálmirigyfunkciók zavara, például gyulladásos állapotok esetében,
• neurológiai kórképek, például Parkinson-kór,
• pszichiátriai kórképek, például mániás depresszió.

A krónikus fáradtságot minden esetben megelőzi a fáradékonyság, tehát, minden esetben ki kell zárni azt, hogy azt nem betegség, szervi elváltozás, autoimmun, vagy neuroendokrin betegség/ egyensúlyzavar okozza.

Ha kizártuk az egészségügyi okokat, akkor utána kell járni annak, hogy milyen rosszul rögzült életmódbeli sajátosságaink állhatnak a fáradékonyság mögött.

A fáradékonyság és az életmód relációi

Az életmódunk közvetlen hatással van nemcsak a fizikai, mentális, pszichés állapotunkra, de az energiaszintünkre is.

Kalóriabevitel

Az alapanyagcsere és a napi aktivitás biztosításához szükséges energiamennyiségnél nemcsak a kevesebb, de a sokkal több kalória is fáradékonyságot okoz. Főleg, ha ezeket a felesleges kalóriákat gyors felszívódású szénhidráttal visszük be a szervezetbe unalomból, pótcselekvésként, vagy akár szeretetpótlékként.

A vércukorszint normalizálásához rostokban dús étrendet, lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasszunk elsősorban és kerüljük a túlzott protein bevitelt. A mindennapi húsfogyasztás hatalmas terhet ró az emésztőrendszerre, anyagcserére.

Fizikai aktivitás

A fizikai aktivitás hiánya és az ülő életmód természetszerűleg fáradékonyságot okoz, hiszen az izomszövet leépül, veszít rugalmasságából.

A szervezet alapértelmezett beállítása ugyanis az energiatakarékosság:

• Nem tart fenn olyan "energiazabáló" struktúrákat, mint az izom, ha azok rendszeresen használaton kívül vannak.
• Amikor egy alapvetően inaktív életmódot folytató ember elkezd példálózni azzal, hogy bezzeg ő semmit sem sportol, mégis lefogyott, akkor annak bizony nem igazán kellene örülni. A fogyása ugyanis javarészt izom, nem zsír. A zsírszövet ugyanis vésztartalék, ahhoz csak a legvégső esetben például éhezéses állapotokban nyúl a szervezet.

Egyéb tünetek:

• Az inaktivitás tüneteként jelentkező fáradékonyság másik oka a szív- és érrendszer általános állapota, amely egyáltalán nem nevezhető fittnek.
• Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az inaktivitásnak közvetlen hatása van nemcsak az izmok, de a csontok és a lágy képletek állapotára is.Minél kevesebbet mozgunk, annál inkább elégtelenné válik a csontsűrűség, és ez különösen a változókorba lépő hölgyek esetében okozhat váratlan baleseteket. A gravitációval szemben kifejtett toló és húzó mozdulatok hatására viszont a csontszövet erősödik, az ízületi és ínszalagok rugalmasabbá válnak.

Ha az inaktivitás miatt a szervezet struktúrája már károsodott, akkor a hirtelen felindulásból elkövetett sporttevékenységnek szinte minden esetben komoly sérülés a vége.

Pszichés státusz

Érzelmi stressz, túlterheltség, addikciók kísérik az életünket, ezek szinte kivédhetetlenek. A végeredmény ugyanaz: fáradékonyság. Mindezt súlyosbítja a rossz alvás, vagy a bioritmus egyensúlyzavara (például rendszeres éjszakai műszak, vagy a késő éjszakára tolódott énidő miatt összezavarodik a cirkadián ritmusunk).

Paradox módon a stresszhatásra jelentkező fáradékonyság leghatékonyabb gyógyírja a rendszeres testmozgás. És bár a kertészkedésnek is van értelme, ilyen esetben a sporttevékenység adrenalin és endorfinzuhatagára van szükségünk. Vagy egy kiadós kirándulásra a természetben.

Rendszeres testmozgás akár a nulláról elkezdve

A kardio jellegű sportok, például futás, vagy kerékpározás mellett természetesen a csapatsportok, küzdősportok, harcművészetek is kitűnő hatással vannak a fizikai, mentális és pszichés állóképességre is. Összeszedettebbé válunk, javul a teljesítményünk, és nem mellesleg a fitt és kontúrosabb, feszesebb test érzete az énképünket is pozitívan befolyásolja.
Ugyanakkor az inaktív életmód alatt leépült szervezetet előbb fel kell tornázni, szó szerint a nulláról.

Ha szeretnénk életmódot váltani akkor érdemes:

• Rehabilitációs jellegű gimnasztikai gyakorlatokkal, pl: gerinctornával, váll- nyak-, bordakosár kimozgatásával,az ízületek óvatos nyújtásával kezdeni a napot, akár az ágyban, az ágy szélére kiülve, majd

• Kardioval javítani az állóképességen, és

• mindaddig nem nyúlni a súlyzókért, míg az ízületi szalagok vissza nem nyerték a rugalmasságukat.

Aki inaktív életmódot folytatott éveken át:

• Minden esetben kérje ki a háziorvosa tanácsát, valamit
• a fizikai állapotfelmérést egy hozzáértő személyi edző segítségével végezze el, legkésőbb a súlyzós edzések megkezdése előtt.

A saját testsúlyos gyakorlatok viszont már a nulladik szinttől végezhetők, például:

• fal mellett végzett fekvőtámasszal,
• széken ülve végzett lábemeléssel,
• székre leüléssel és onnan felállással.

A nyomó- és húzóstruktúrák felépítésével szép, arányos és funkcionális(!) izomzat fejlődik. A "rendes" fekvőtámasz, hasprés és guggolás, mint cél, ha lelkiismeretesen a fokozatosság elve mentén haladva végezzük a gyakorlatokat, minden nappal egyre közelebb lesz. Idővel eljön az az időszak is, amikor már az egykezes fekvőt, egylábas guggolást, a zászlót, vagy akár a varjútartást is könnyedén meg tudjuk majd csinálni.

Cikkajánló:

Így előzd meg a tavaszi fáradtságot

Mi a közös a sajtban és a morfiumban?

Atomenergia vs. egészség?