Ha a strandon hirtelen egy rejtélyesen meleg áramlat csap meg, könnyen ronda gondolataid támadnak, és elkezded keresni a „bűnöst" a közeledben. De mennyi pisi van a vízben valójában? Ez egy olyan, örök kérdés, amire mindenki kíváncsi volt, de soha, senki nem tudott rá válaszolni. Legalábbis eddig: kanadai tudósoknak ugyanis egy új eljárásnak köszönhetően sikerült.
reklám vége
Kétféle ember létezik: az egyik, aki a strandon soha, semmilyen körülmények között nem pisilne bele a vízbe (vagy legalábbis nem vallaná be), és az, akinek nincs kedve a mosdóig elmenni és - bűntudat ide, cikiség oda - a medence (jobb esetben) félreeső részén végzi el kisdolgát.
A kérdés olyan népszerű, hogy állandó témát ad a vizek szerelmeseinek. Sokáig tartotta magát például az a mítosz, hogy egyes strandokon és uszodákban olyan speciális festéket kevernek a vízhez, ami az emberei vizelet hatására kékké válik, így buktatva le a sunyi bűnöst. Az időközben városi legendává vált dolognak a világon semmi alapja nincs, mégis a mai napig sokan hisznek benne annak ellenére, hogy soha életükben nem találkoztak még kék festékkel a strandokon.
(Vannak, akik úgy gondolják egyébként, hogy a kék festék-mítoszt ádáz szülők találták ki a gyerekek riogatására, azt remélve, hátha ezzel visszatarthatják őket a gyerekkorban még sűrűn előforduló vízbepisiléstől. Nos, ez a feltevés valószínűleg közelebb áll az igazsághoz, mint az összeesküvés-elméletek.)
Laikus szemmel nézve nehéz elhinni, de a pisit igazából nem is olyan könnyű kimutatni a vízben. Fontos ugyanis a mennyiség, hiszen míg egyetlen ember mellékterméke a többezer liter vízben könnyedén eloszlik, nagyobb mennyiséget azonban már jóval könnyebb megtalálni.
Ennek a problémának a megoldására a kanadai tudósok egy ravasz módszerhez folyamodtak: egy mesterséges édesítőszer, az aceszulfám-kálium (E 950) mennyiségét kezdték figyelni. Mivel ez az anyag az egyik legnépszerűbb az összes mesterséges édesítőszer közül, így nagyon sok ételben megtalálható, a rágógumitól a tejtermékekig. Az aceszulfám-káliumnak ráadásul van egy nagyon fontos tulajdonsága: a természetben semmilyen körülmények között nem található meg. Innentől nagyon egyszerű: ha a tudósok valahol megtalálják az E 950-et, az azt jelenti, hogy csak és kizárólag embertől származhat. Mivel pedig az étellel megevett aceszulfám-K 95%-a kiválasztódás után a vizeletben is megmarad, így kiválóan alkalmas arra, hogy olyan helyeken is kimutassa emberi vizelet jelenlétét, ahol erre annyi esély lenne, mint egy tűt megtalálni egy szénakazalban.
Kezdjük az elején: a kanadaiak által megvizsgált 31 különböző típusú medence mindegyikében volt valamennyi vizelet, egy átlagos, 830 ezer literes úszómedencében például 75 liternyit találtak, amit a vízben talált E 950 mennyiségéből számoltak ki. A jacuzzikban még rosszabb a helyzet, azokban ugyanis a tudósok szerint arányaiban jóval több vizelet található, mint a bármelyik úszómedencében, a pezsgőfürdőben ráadásul általában kisebb helyen jóval több ember zsúfolódik össze egyszerre.
Bár rettenetesnek és undorítónak hangzik, valójában ez a mennyiség borzasztóan csekély, hiszen a medencék összes vizének 1%-át sem éri el. Veszélyesnek sem tekinthető, hiszen a vizelet önmagában nem okoz fertőzést. A kockázat inkább a benne rejlő anyagokban, például az ammóniában rejlik, ez ugyanis a különböző vegyületekkel reakcióba léphet, és így már okozhat bajokat.
A kék festékes mítosszal ellentétben tehát a vízbepisilős hírek igazak, tény, hogy a medencékben van vizelet, még ha nagyon „kevés" is. Aggodalomra azonban semmi ok: a mai modern, vízforgatós rendszerek ugyanis jóval tisztábbak, mint a régi medencék, a vízben lévő fertőtlenítő pedig még tovább csökkenti annak az esélyét, hogy bármit elkapj.
Leszámítva némi undort...
