Egy párkapcsolatot ápolni nem könnyű dolog, hiszen az embernek nem csak a saját érzéseire és gondolataira kell odafigyelnie. Néha talán komoly erőfeszítést kívánhat meghallgatni a másikat, időt tölteni vele és közös programot szervezni, de egy jól működő párkapcsolat minden küzdelmet megér. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor már nem lehet mit tenni, el kell engedni a másikat. Vannak, akik nagyon nehezen tudják kimondani az utolsó szót, legyen akármilyen rossz aktuális kapcsolatuk, mégis azt választják az egyedüllét helyett - éppen ezért a kapcsolatfüggőség igen komoly probléma.
reklám vége
A társfüggő személyek másoktól teszik függővé önmagukat - véleményüket, hangulatukat vagy tetteiket. Életük nehézségeiért általában másokat hibáztatnak ahelyett, hogy vállalnák a felelősséget. Nem érzékelik a határt önmaguk és mások között, könnyen befolyásolhatóak. A „lelki betegség" kialakulásának előzménye legtöbbször (sőt szinte minden esetben) a gyerekkorban keresendő, amely idővel további okokat eredményez.
A gyermekek életük kezdetében másoktól függenek, de legfőképp az anyától - akinek eltávolodása egyenlő a halállal, hiszen ő biztosítja számukra a táplálékot. Éppen ezért ebben a viszonyban teljes biztonságban kell éreznie magát a csecsemőknek. Amennyiben ezt nem tudja megélni, úgy nem ismeri meg a biztonságos kötődést sem, és nem lesz képes elszakadni a későbbiek során - ugyanis mindig keresni fogja az ideális állapotot. Felnőttként nem fog tudni harmonikus kapcsolatot létrehozni, mivel nem tud megfelelően kötődni a másikhoz. Ennek következménye lesz a kapcsolatfüggőség, amelynek során az érintettek nem tudják helyesen megítélni a kapcsolaton belüli határokat, igazából mindig apa- vagy anyapótlékot keresnek a másikban.
A társfüggő ember mindezek miatt nem tud igazán felnőni. Nem mer önálló döntést hozni és ezekért felelősséget vállalni, mert fél a következményektől. Vágyik a kényelemre és a változatlanságra, fél az újdonságtól. Éppen ezek miatt nem tud önszántából kilépni egy nem működő párkapcsolatból, hiszen ahhoz saját magának kellene döntést hoznia és ezzel együtt valami újba kezdenie.
Mindezek az okok egyértelmű tüneteket eredményeznek, amiket az érintett személyek azonban sokszor nem vesznek észre.
A társfüggő emberekre sajátos személyiségük miatt legtöbb esetben komoly önbizalomhiány jellemző. Ha bármikor sérelem éri őket nem szólnak vissza, nem merik képviselni saját álláspontjukat. Könnyen elbátortalanodnak, ha önmagukat kell megvédeniük, hiszen nem tartják érdemesnek véleményüket arra, hogy egyáltalán beszéljenek róla. Ezzel lényegében egy alárendelt szerepbe kényszeríti magukat, ami csak tovább ront a helyzeten.
Igyekeznek másra hárítani a felelősséget, és emiatt egy megfelelési kényszer alakul ki. Folyamatosan másoknak akarnak tetszelegni, azonban ezzel könnyen manipulálhatóvá válnak. Lényegében mások kezébe helyezik saját életük döntéseit. Nem tudják saját álmaikat követni, mert lényegében aszerint élnek, amit mások mondanak.
A társfüggő emberek hajlamosak saját boldogságukat az adott kapcsolattól függővé tenni. Ha abban bármilyen probléma felmerül, foggal-körömmel küzdenek a helyreállításán, mert elképzelhetetlennek tartják, hogy társ nélkül is lehetne boldogan élni. Éppen ezért egyik párkapcsolatból a másikba lépnek, nem tudnak szünetet tartani a kettő között.
Bár a jelek egyértelműek, mégis nehezen szembesülnek a kapcsolatfüggő emberek saját problémájukkal. Azonban ha mégis sikerül felfedezniük a tüneteket, akkor érdemes a tettek mezejére lépni és orvosolni a helyzetet.
Az ember élete értékesebb annál, mint hogy másoktól függjön. Éppen ezért kell felhasználni a rejtett tartalékokat, és teljes erőbedobással kitörni a kapcsolatfüggőség megkötözöttségéből.
A legfontosabb az önbizalom helyreállítása, a saját szerep és lehetőségek reális megvizsgálása. Ne várjunk el se többet, se kevesebbet önmagunktól, mint amire képesek vagyunk. Mérjük fel helyesen lehetőségeinket, és alakítsuk ki saját álmainkat. Merjünk dönteni és vállaljuk a felelősséget ezért - hiszen mi magunk tudjuk a legjobban, hogy mire van szükségünk és ezt milyen módon érhetjük el.
Merjünk egyedül lenni, és meghallani a saját gondolatainkat. Ez alatt az idő alatt ugyanis lehetőségünk nyílik saját magunkat jobban megismerni, ami jó kiindulási támpont lehet a továbbiak során. Valamint a helyes önismeret elengedhetetlen egy jó kapcsolathoz.
A kapcsolatfüggőség komoly probléma, mert minden kapcsolatot tönkretesz, és megfosztja az embert a szabadság lehetőségétől. Éppen ezért akármennyire is nehéz, küzdeni kell ellene, és a helyes önismerettel és önbizalommal felvértezve keresni a „nagy Ő-t".
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
