emk, együttműködő kommunikáció
Egészségmagazin.com   |   2015.03.03.

Az a baj, ahogy mondtad!

Bár sokan mondják, hogy a jó párkapcsolat – sőt egyáltalán a jó kapcsolat – alapja a kommunikáció, mégsem olyan egyszerű ez, mint ahogy az elsőre tűnik. Beszélni könnyű, de beszélgetni már nehéz; hallgatni egyszerű, de meghallgatni sokkal bonyolultabb. Marshall B. Rosenberg, amerikai pszichiáter-pszichológus elmélete az erőszakmentes – vagy együttműködő – kommunikációról (EMK), segítségünkre lehet abban, hogy helyesen fejezzük ki mondandónkat.

reklám vége

Nem csak módszer, szemlélet is

Rosenberg szerint a minket körülvevő világot az elnyomó rendszerek alkotják, amelyek alapvetően a hierarchiára építenek. Tehát azok az emberek, akik ennek az élén állnak megszabhatják, hogy milyen viselkedés tekinthető helyesnek és igazságosnak; pusztán helyzetükből kifolyólag döntést hozhatnak. Ezt kétfajta módon juttatják kifejezésre, ha a szerintük jó cselekedetet díjazzák, illetve ha a rosszat büntetik. Azonban mind a két megnyilvánulásnak eszköze az erőszak, ami az pszichológus elméletének szóhasználatában más értelmet nyer, mint a mindennapi kommunikációban - ide számít minden olyan megnyilvánulás, amely hatalmi pozícióból meghatározott döntés alapján születik.

Az ehhez tartozó fogalmak - pl. kell, kénytelen, kötelesség, tilos - nem szerepelnek az EMK szótárában, hiszen az elmélet mögött meghúzódó világnézet szerint a világ és a benne élő emberek alapvetően jók. Ez azt jelenti, hogy minden megnyilvánulás végeredményben nem más, mint az alapvető szükségletek kifejezése, ezért ezek nem elítélendőek. Ennek értelmében tehát az EMK nem a másik meggyőzésének egyik formája, hiszen az nem lenne összeegyeztethető a mögötte meghúzódó világnézettel.

Sakál vagy zsiráf?

A sakál konfliktushelyzetben kétféle módon viselkedhet: vagy üvöltve támad, vagy alázatosan elmegy. Emiatt nevezi Rosenberg a kommunikáció általános, erőszakos formáját „sakálnyelvnek". Bár az üvöltés történhet látszólag kedves szavakkal is, ettől mégsem lesz kevésbé erőszakos. Tehát a „kérlek legközelebb ne csináld ezt, mert ezzel összetöröd a szívemet" és az „utállak és el akarok válni" mondatok lényegében ugyanúgy minősítenek, hiszen ezzel azt fejezzük ki, hogy a másik a rossz, és minden negatív érzésünkért ő a felelős.

A zsiráfnak van a legnagyobb szíve a szárazföldi állatok közül, továbbá bár erős és nagy állat mégis szelíd és barátságos, nem fitogtatja esetleges hatalmát. Ezek miatt lett a zsiráf az együttműködő kommunikáció szimbóluma, és ezért használjuk a „zsiráfnyelv" elnevezést akkor, ha valaki az elmélet szerinti módon kommunikál. Az ilyen típusú ember tisztában van az érzéseivel és szükségleteivel, ezeket fölvállalja, viszont ezek kielégítése közben a másikra is odafigyel, és próbálja őt meghallgatni.

Hogyan kommunikáljunk?

Az EMK négy tevékenységből, négy lépésből áll össze.

Az első a megfigyelés, amelynek lényege, hogy elválasztjuk a tényeket azok értelmezésétől és értékelésétől - azaz megállapítjuk, hogy mi az, ami objektíven történik. Tehát nem azt mondom, hogy „nem figyelsz rám", hanem „az elmúlt két percben mindössze egyszer néztél a szemembe". Míg az első mondattal védekezésre kényszerítjük a másikat, a második esetben pusztán a tényt közöljük, tehát teret engedünk a kommunikációnak.

A második az érzés, amelynek lényege a saját magunk vizsgálata és az állapotunk helyes kifejezése. Ezek jellegzetessége, hogy nincs mit vitatni rajtuk, senki nem érezhet hibásan - nincs helyes vagy helytelen, minden ember érzelme egyformán tiszteletre méltó. Ez zsiráfnyelven két dolgot jelent - egyrészt saját érzésünk felvállalását, másrészt a másik érzelmének megismerésére való törekvést.
A harmadik lépés a szükséglet, amely egyetemes emberi igényeket jelent, például a gyorsaság, a nyugalom vagy a biztonság iránti vágyat. A zsiráfnyelven megalkotott mondatban kifejezzük a másik számára, hogy mi az, amire igazán szükségünk van.

A negyedik - egyben utolsó - tevékenység a kérés, amelynek során a másikat valamire megkérem, és ami pozitív, konkrét, teljesíthető illetve elutasítható. Hiszen az ember nem tud valamit nem csinálni, az általánosság nem segíti a másikat a megértésben, a lehetetlen nem előremutató és a kérés nem egyenlő a követeléssel.

Örülünk, hogy elolvastad a cikket, ha tetszett, kérünk másokkal is oszd meg!



Cikkajánló

Feliratkozás a magazin híreire
Elolvastam és elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot
Elolvastam és elfogadom a felhasználói feltételeket
Hozzájárulok, hogy részemre a Green Code Media Kft a jövőben hírlevelet küldjön