Napjainkban a gyerekek egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve a mindennapokban, amit a leghatékonyabban különféle szabadidős tevékenységekkel lehet ellensúlyozni. Mindenképp hasznos, ha a gyermek az iskola mellett különböző szakkörökön is részt vesz, a legjobb pedig, ha ez a szakkör, vagy ezen szakköröknek legalább az egyike valamilyen mozgástevékenység, például a lovaglás.
reklám vége
Felgyorsult, modern világunkban a gyerekek idejük többségét falak között töltik. Az iskolában 5-7 órákat ülnek végig, majd onnan hazatérve a legtöbben valamilyen képernyő előtt töltik szabadidejüket, lehet szó televízióról, telefonról, vagy számítógépről. A szabadban, a friss levegőn töltött idő a gyerekek életkorának előrehaladtával, az óvodától a középiskoláig folyamatosan és drasztikusan csökken, amely mozgásszegény életmódhoz, ezzel együtt sok esetben túlsúlyhoz és egyéb fizikai, szellemi problémákhoz is vezethet. A mozgásra nem csak a testnek, de az elmének is szüksége van: felfrissít, hosszútávon segíti a koncentráció megtartását és a gondolkodást is.
Mozgásra gondolva viszonylag keveseknek jut eszébe a lovaglás, hiszen e sportnál a lovagló látszólag nem csinál mást, mint hogy ül a nyeregben és instruálja a lovat. Természetesen ez azonban nem egészen így van. A lovaglás is épp olyan sport, mint akármely másik, minimum, ha nem több pozitív hatással.
A gyerekek szinte ösztönösen vonzódnak a lovakhoz. A lovaglással megeleveníthetik gyermekkori meséiket, hiszen nincs vitéz, cowboy, herceg, vagy amazon, ló nélkül. Emellett a lovaglás egyfajta felszabadult szabadságot is jelképez, amelyre a gyermek és felnőtt egyaránt ösztönösen vágyik. A tudat pedig, hogy uralni és vezetni tud egy ilyen tekintélyt parancsoló, termetes állatot utánozhatatlan élményt nyújt.
A lovassportok, a lovaglás komoly előnyökkel járhat a kis lovasok számára, fizikai, mentális és érzelmi szinteken egyaránt. De hogy mik is pontosan ezek az előnyök? Cikkünkben ezeket is összegyűjtöttük!
A lovon ülve nincs helye szeleburdiságnak, ezt a gyerekek hamar megtanulják. A lovon ülni, lovagolni komoly felelősséget jelent, amely fegyelmet és komolyságot kíván. A lovasnak kell vállalnia a felelősséget önmaga és lova épségéért egyaránt, ez remek lecke az önfegyelemre.
A lovasnak alázatosnak kell lennie a ló irányában, hiszen igazából a ló lesz az, akin múlik a lovaglás megvalósulásának sikeressége. Ezt támogatja minden olyan lovarda, ahol a ló ápolásába és gondozásába is bevonják az ifjú lovasokat. Amikor is a fizikai munka ugyanúgy része a lovaglásnak, meg kell dolgozni érte a ló alapvető igényeit kiszolgálva.
A lovagláshoz bizony rengeteg gyakorlásra és kemény munkára van szükség. Ahogyan a legtöbb sportban, itt is vannak jobb és borúsabb napok. A teljesítmény nem mindig kiegyensúlyozott, ezért folyamatosan kemény munkára és kitartásra van szükség.
A ló nem olyan, mint egy bicikli, hanem egy élő és érző állat, amelynek saját tudata és akarata van. Ahhoz, hogy valaki megtanuljon lovagolni, nem elég felülni a ló hátára és egyensúlyozni, meg kell tanulni érezni és érteni a lovat. A lovasnak meg kell tanulnia együttműködni a lóval, sok esetben ráadásul mindig másik lóval, amihez komoly empátia elsajátítására lesz szüksége.
A mozgás, a friss levegő, a napsütéses órák nyújtotta D-vitamin adag, már önmagában is pozitívan hat az immunrendszerre. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy egy lovardában, a lovak közelében bizony koszból is akad bőven, beláthatjuk, hogy a lovaglás erősítheti a gyermekek immunrendszerét, kiváltképp, ha a gyermek a panelrengetegből kerül ki a természetbe.
Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a ló egyben terápiás állat is. Már a puszta jelenléte is nyugtató hatással bírhat gyermekekre és felnőttekre egyaránt. A lovagláshoz koncentrálásra, összpontosításra van szükség, ami lecsitít, lelassít a rohanó hétköznapokban.
A lovaglásnak egyfajta meditatív hatása is van, hiszen lovaglás közben a lovas kizárja a külvilágot, kizárólag a lóra, önmagára, illetve a lóval való közös összhangra összpontosít.
A ló az egyik legnagyobb állat, amivel a hétköznapok során találkozhatunk. A tekintélyt parancsoló, nagy állat irányítása remek önbizalom növelő erővel bírhat a gyermekek számára. A gyógypedagógia például többek között különböző viselkedésbeli problémák javítására is előszeretettel ajánlja és alkalmazza a lovaglást.
A lovon egyedül van az ember, egyedül irányít, egyedül dönt. Ehhez megfelelően érettnek kell lenni. Egyes tanulmányok szerint azok a gyerekek, akik rendszeresen járnak el lovagolni határozottabbak és erősebb vezetői képességekkel is rendelkeznek, mint nem lovagló társaik.
A ló irányításához nem elegendő bemagolni az instruálás szavait, ahhoz, hogy a ló úgy mozogjon, ahogyan azt szeretnénk, megfelelő mozdulatokkal is kísérni kell a szóban elhangzott utasításokat. Mindez komoly testi tudatosságot, koordinációs képességet és egyensúlyérzéket követel és épít.
A lovaglás során leginkább a hát, a vállak, a has, a láb és fenék izmai vannak mozgásban. Mindezek közül a legdominánsabb szerep a hátnak jut. Gondoljunk csak bele, nem nagyon látni lóháton görbe hátú lovasokat. Ahhoz, hogy bárki is stabilan meg tudjon ülni a lovon, koordinációra és egyenes testtartásra van szükség.
A legtöbb lovardában a lovaglóóra azzal kezdődik, hogy a lovas felkészíti lovát a lovaglásra. Lepucolja, felnyergeli, szükség esetén kitisztítja a patákat, edzés után pedig lenyergeli a lovat, majd rendet rak maga és a ló után. Olykor a lovas óra része az etetés és az almozás is, hiszen ez is a lovagláshoz tartozik, építi a kapcsolatot az állat és az ember között.
Mindezek mellett a lovak gondozása, ápolása során, valamint az edzések keretében is az első, amit megtanítanak a gyerekekkel, hogy soha nem a ló a hibás. Bármi is történjen a lovaglás során, azért maguk a felelősek. A lovaglással a gondoskodás, az öröm és a felelősség kéz a kézben járnak.
A lovaglás során az állat és az ember között tökéletes harmoniára, együttműködésre van szükség. Itt minden önzés és akaratosság hiábavaló, csak a lóval együttműködve valósulhat meg a sport.
Sok gyermeket szinte lehetetlen kicsalogatni a monitorok fényéről a napsütésbe, a friss levegőre. Még nehezebb feladat lehet elérni, hogy ott még mozogjon is. A lovaglás, ez a különleges sport, azonban könnyen segíthet a mozgás szeretetének kialakításában. Ha pedig a gyerek már kiskorában megszereti a mozgást, az jó eséllyel felnőttkorában is a mindennapjai része lesz, amiért később még hálás lesz a szüleinek.
A lovaglással az új társaság is együtt jár. Nem lehet némán kivonulni a lovardába és ott szó nélkül végigfutni az edzéseken. A lovardákban edzők, oktatók és más lovasok is vannak. Akik a legtöbbször hasonló érdeklődésűek, de minden esetre egy fontos közös érdeklődési pont már biztosan lesz: a lovaglás és a lovak szeretete. Remek barátságok születhetnek a lovardákban, a tereplovaglások, vagy a lovas táborok alkalmával.
A friss levegő, a napsütés, a mozgás és az állattal töltött idő hatalmas boldogságbomba a hétköznapokban, mely felvidít, feltölt és megnyugtat.
A lovaglás nem egyszerű sport és sokszor nem egyszerű a kivitelezése sem. Ha a közelben nincs lovarda, márpedig ez a gyakoribb helyzet, előfordulhat, hogy a gyereket a szülőnek kell oda eljuttatnia, amit a napi teendők közepette nem mindig könnyű megvalósítani. Ha azonban van egy kis esély és hajlandóság, a lovaglás olyan sport, amelyet érdemes kipróbálni, hiszen nincs az a gyerek, aki ne lelné kedvét benne. Ennek a különleges sportnak az előnyei pedig meghatározók lehetnek a gyermek egész szellemi és fizikai fejlődésére, épülésére egyaránt.
