Minden év januárjában nagy dolgok dőlnek el az óvodákban. Ekkortájt döntik el az óvodapedagógusok és a szülők közösen, hogy a nagycsoportos lurkók közül ki megy szeptemberben iskolába és ki az, aki még „ráhúz" egy évet az oviban. De mi alapján dől el az iskolaérettség? És mi a jobb: menni, vagy maradni?
reklám vége
Az óvodások élete inkább játék és mese, kevés kötelező tevékenységgel, szabad pihenési lehetőséggel. Ezzel szemben ott az iskola, ahol fegyelem van, szigor, órarend és kihívások, valamint a kudarcokkal is meg kell küzdeniük a pöttömöknek. Az, hogy a gyerekek mikor kezdjék meg tanulmányaikat, nagyon fontos: nem csak az számít, hogy fizikailag elég érett-e, hanem az is, hogy szellemileg és lelkileg (!) fel van-e készülve ezekre a változásokra. Azok a gyerekek, akik az iskola okozta fizikai, pszichikai, érzelmi megpróbáltatásokat nem veszik jól, az egész életükben küzdeni fognak az iskolával.
Ez a két fogalom nem összekeverendő egymással! Nem mindenki iskolaérett, aki tankötelezett. Először különítsük el a két fogalmat egymástól.
Nagyságrendileg egy A4-es oldalnyi kritérium van, amiknek eleget kell tennie a gyereknek. Nagy vonalakban, az iskolaérettség szempontjából a következők számítanak:
...és még sok más...
Vannak olyan gyerekek, akik hamarabb érik el a megfelelő érettséget mentális, fizikai és minden egyéb tekintetben, mint hogy betöltenék a 6. életévüket. Őket egy szakértői bizottság engedheti iskolába idő előtt, mondjuk öt éves korban. Azonban ez elég ritka: sajnos sokkal gyakoribb az ellentéte. Sok gyerek indul az iskolába úgy, hogy tankötelezett korba lépett, de a tankötelezettségi pontok nem mindegyikének tesz eleget. Ha ez a lehetőség áll fenn, akkor őket alacsony létszámú, fejlesztő osztályba kellene beiskolázni, amire sajnos nem minden intézménynek van lehetősége.
Azt, hogy a gyerek menjen-e iskolába, a legjobban az tudja megmondani, aki a legtöbbet volt vele az elmúlt 3-4 évben: az óvónéni. Az ő véleményének kiegészítésében az óvodapszichológus, logopédus és a fejlesztő pedagógus tud segíteni.
Amennyiben az óvoda dolgozói nem tudnak határozott véleményt alkotni, vagy az ő véleményük nem egyezik meg a szülő véleményével, akkor lehet kérni az iskolaérettségi tesztet. Ha bizonytalan vagy, és nem akarod elvégeztetni ezt a tesztet, akkor kérdezd meg azt, akinek a sorsáról döntesz: a gyereket. Meséld el neki, milyen az iskola és mondd el neki a kétféle jövőképet. Nem kell persze akadémiai székfoglalót tartani, de ne is nézd le: ha megfelelően, a saját nyelvén magyarázod el neki a dolgot, hidd el, meg fogja érteni!
Ne felejtsd el, hogy nem (csak) a te szempontjaid számítanak: lehet, hogy te kudarcnak éled meg, ha a szomszéd Sári iskolába megy szeptembertől, a te gyermeked pedig még az oviban marad, de nem biztos, hogy ez neki is tragédia! Nem másokkal kell versenyeznetek, hanem a te gyermeked érdekeit kell nézned.
Az iskolaérettség kérdése komoly dolog; a gyermeked mindennapjait és jövőjét határozza meg, ezért mindenképpen járd körbe a témát, akár kérd ki gyermekpszichológus véleményét is!
