Egészségmagazin.com   |   2016.11.06.

Hogyan beszélj gyermekednek a halálról?

Szerencsésebb esetben nem történik a kisgyerekek közvetlen közelében haláleset, de a halál témája akkor sem megkerülhetetlen. Akár konkrét esetről van szó, mint egy családtag, kedves ismerős vagy háziállat elvesztése, akár csak elméletben foglalkoztatja a kérdés, a kicsi gyereket számára hatalmas trauma. A halálról, elmúlásról is beszéljünk velük őszintén és nyíltan - ebben segít ez a cikk.

Úgyse érti, mindek szomorítsam el?!

A legtöbb felnőttnek ez az első gondolata, amikor a fenti témán morfondírozik. Ám ez nem üthető el ilyen könnyen: a halál része az életnek, nem lehet tabu téma, még a gyermekek előtt sem. Nekünk felnőtteknek természetes, hogy minden, ami megszületik, meg is fog halni egyszer. A gyerekeknek ez még nem az, és sokkal jobb, ha közösen átbeszélitek, mintha magától kell rájönnie. Picit olyan ez, mint a szexuális felvilágosítás: kellemetlen, de jobb, ha idejekorán túlestek rajta, mint ha máshonnan szedi össze a rossz információkat. És a szexuális felvilágosításhoz hasonlóan itt is jó tudni, hogy a gyerekeket már sokkal korábban foglalkoztatja a dolog, mint gondolnád! Ezért nem csak akkor kell elővenni, amikor tényleg haláleset történt a családban, hanem érdemes már korábban foglalkozni vele. Használjátok ezt a szót a hétköznapokban is, beszéljétek meg mit jelent az elmúlás, például egy szál vágott virágon érzékeltetve.

Ha félinformációkat kap, vagy egyáltalán semmilyet, akkor el fog kezdeni kombinálni, ami szorongáshoz vezethet. Például ha az egyik ovistársa, akinek a szülei azt mondták, hogy az ő halottuk elaludt, ezt az információt adja tovább a te gyermekednek, könnyen előfordulhat, hogy fél majd elaludni, és egyedül maradni egy sötét szobában.

Mit mondj gyermekednek a halálról?

Át kell gondolnod, hogy mi az, ami az életkorából adódóan meg tud érteni. Fontos, hogy egyszerű szavakat használva, lényegretörően fogalmazz. Ne bonyolítsd, és ne menj bele a részletekbe.

A családban történt haláleseteket nem szabad eltitkolni, mert a gyerek lát és érez - ha nem is beszéltek előtte, akkor is rá fog jönni, hogy valami megváltozott, valami rossz van a levegőben. Meg kell értetned vele, hogy ez normális, és nem azért történt, mert ő csinált, vagy éppenséggel nem csinált valamit. Amennyiben úgy döntesz, hogy és beszélsz vele, akkor találj olyan időpontot, amikor ő a leginkább befogadó és te is a lehető legnyugodtabb vagy, nem kell kapkodni. Fel kell készülnöd lélekben is, hiszen valószínűleg sok kérdése lesz, és minden kérdésre válasszal kell, hogy szolgálj. A lényeg az, hogy őszintén beszélj, mondd el, hogy ez a sajnálatos esemény mennyire elszomorít téged is.

Szóhasználat, amiket feltétlenül kerülj: elment, elhunyt, elaludt, jobb helyen van. Ugyanis, ha valaki csak elmegy, az magában hordozza annak a lehetőségét, hogy visszajön, és lehet, hogy a gyerek elkezdi visszavárni a holtat, így újabb és újabb kudarc fogja érni. Az pedig, hogy jobb helyen van, azt az érzést keltheti benne, hogy itt rossz, és lehet, hogy magát fogja okolni emiatt. Az elhunytat nem érti a legtöbb gyerek, az elaludt pedig - a fent már bemutatott módon -akár rossz érzéseket is kelthet benne.

Hogyan reagálnak a kisgyerekek a halálra?

Ahány gyerek, annyi reakció, előre nem lehet megmondani, hogy a Te gyermekedre milyen hatással lesz ez a beszélgetés. Ne rémülj meg akkor se, ha sír - ez igazából jó, hiszen a szeretetét, a kötődést és a gyászt fejezi ki vele, akárcsak te. Lehet együtt is sírni, de ne terheld rá a saját fájdalmadat.

A gyerekek még máshogy fejezik ki az érzelmeiket, nem feltétlenül tudják szavakba önteni: tedd lehetővé, hogy le tudja rajzolni, festeni vagy kigyurmázni magából. Ezek az alkotások lehet, hogy elsőre durvának, brutálisnak tűnnek, de a gyermeki képzelet számára még mások a határok - jusson eszedbe, hogy Piroska hogyan mászott ki a farkas hasából és hogyan varrta össze utána.

Nem biztos, hogy egy alkalommal meg fogjátok tudni beszélni. Ha a beszélgetés alatt dekoncentrálttá válik, vagy megszakítja, az nem azt jelenti, hogy tiszteletlen, vagy nem érdekli. Egészen egyszerűen ő egyszerre ennyit tudott befogadni. Időről-időre visszatérhet a témára, új kérdéseket fogalmazva meg.

Van-e helye a temetésen a gyerekeknek?

Ha megbeszéltétek, hogy mi történt, akkor el kell mesélni hogy mi jön ezután. Magyarázd el, hogy az, aki meghalt, már nem érez semmit, nem fáj neki semmi, és nem fog soha többé találkozni vele. Végleges és visszavonhatatlan. Meséld el neki, hogy a temetésen ott lesz sok néni és bácsi, akik mind nagyon szomorúak. Próbáld meg lefesteni a hangulatot, hogy mire készüljön. Ha már nagyobb, akkor megadhatod neki a lehetőséget arra, hogy ezeknek az ismeretében saját maga döntsön, hogy szeretne-e részt venni a temetésen. Ha úgy döntötök, hogy ne menjen el veletek, néhány nap múlva adjátok meg neki a lehetőséget az elbúcsúzásra. Menjetek ki együtt a temetőbe, vegyetek virágot, amit ő tehet oda a sírra. Vonjátok bele a sír gondozásába, az emlékező beszélgetésekbe.

Eleinte természetesen mindenkinek - a gyermekednek - is nehéz feldolgoznia a halált, de idővel ez egyre könnyebbé válik. A te dolgod mindössze annyi, hogy legyél ott neki támaszul, válaszolj a kérdéseire, és beszélj vele őszintén - ezzel segítheted a legjobban, hogy feldolgozza ezt a traumát!