testvérharc, vita
Egészségmagazin.com   |   2016.04.27.

Beleavatkozz-e a gyerekeid vitájába?

Ha legalább két gyereked van, akkor biztosan nálatok is gyakoriak a testvérek közti civakodások. Mit csináljon egy-egy ilyen miniháború során a szülő? Közbeavatkozzon vagy sem? Erről szól mostani cikkünk!

Amikor két testvér éppen egy veszekedés közepén van, akkor minden szülő vágya és célja az, hogy gyermekei megtanulják sikeresen kezelni a konfliktust - lehetőleg minél hamarabb, és minél csendesebben.

Ehhez nagyon fontos, hogy minél korábban megtanítsd a gyerekeid arra, hogyan ismerjék fel a konfliktushelyzetet, problémát, hogyan hallgassák meg egymást, fel kell készítened őket az érzéseik kifejezésére, a megoldások kitalálására, és a közös nevező megtalálására. Mindezek előtt pedig neked kell fejlesztened a probléma-megoldó képességed!

Mikor NEM kell beavatkozni a gyerekek vitáiba?

Amikor a gyermekeid látszólag képesek megoldani a konfliktust maguktól, akkor a cikk első kérdésére „Nem" a válasz: a gyerekek végtelenül kreatívak, és gyakran maguktól is zöldágra vergődnek egy veszekedés folyamán. A konfliktus jót tesz nekik, megtanulják, hogyan kell megoldani azt, és hogy alkalmazkodjanak más emberekhez. A tesók azok az egyének, akiken gyakorolhatjuk ezt, ők azok, akik méltányosságra, együttműködésre és törődésre tanítanak. Igaz, nem mindig békés úton, de a végeredmény pozitív.

Tehát azt minden szülőnek észben kell tartania, hogy , sőt szükséges. Viszont ha az egyik testvérnek állandóan tűrnie kell, hogy a másik tesónak jó legyen, az már nem ideális egyikük számára sem. A gyermekeidnek meg kell tanulniuk, hogyan álljanak a sarkukra, hogyan fejezzék ki a szükségleteiket, és hogy milyen stratégiával érhetik el a céljaikat. Ugyanakkor azt is meg kell tanulniuk, hogy meg kell hallgatni egymást, empatikusnak kell lenni a másik irányába, és kezelni kell a dühöt, ahelyett hogy az egymásra zúdítanák.

Hogyan avatkozz be ha a testvérharc elfajul?

Ha főzés, vagy házimunka közben veszekedést hallasz a gyerekszobából, ne rohanj egyből, hogy közbeavatkozz. Várj ki, figyeld meg a helyzetet, hallgass! Amennyiben a gyerekek leragadnak valahol, a konfliktus csak eszkalálódik, durvul a helyzet, csak akkor lépj közbe, és magyarázd el nekik az eredményes problémamegoldás lépéseit.

Ne az legyen az első célod, hogy megtudd, ki kezdte a veszekedést, ki bántott kit, mert azzal csak arra az eredményre jutsz, hogy az egyik gyerkőc áldozat lesz, a másik pedig a rossz gyerek. Tekints magadra úgy, mintha egy mediátor, szakember lennél.

Nézzünk egy példát:

Zoli (mérgesen belépve Panni szobájába):

  • Panni, játszottál a Pokémonos kártyáimmal? Összekeverted, elrontottad őket!
  • Nem is nyúltam hozzá a hülye kártyáidhoz!
  • Nem a kártyák a hülyék, hanem te!
  • Kifelé a szobámból!
  • Ne dirigálj nekem, nem vagy a főnököm! Összekeverted a kártyáimat, akkor én lerombolom a babaházad!
  • Utállak Zoli! Anyaaaa!

Anya (magában gondolkodva): „Hmm, közbeavatkozzak? Éppen vacsorát főzök, és legtöbbször úgyis megoldják maguk között... De most komolyabbnak hangzik a szituáció, itt az idő, hogy problémamegoldásra tanítsam őket!"

Anya lekapcsolja a tűzhelyet, nagy levegőt vesz, és emlékezteti magát, hogy minden körülmények között maradjon nyugodt! A csemetének szüksége van arra, hogy a szülőre úgy tekinthessen, mint egy biztonságos kikötőre az érzelmek viharában.

A testvérharc és a konfliktus megoldása 3 lépésben

  1. Hasonló helyzetben, amikor belépsz a gyerekszobába, mérd fel a helyzetet, kérdezd meg melyik gyerek szerint mi történt pontosan, és ne kezdd el egyiküket sem leszidni vagy a veszekedés kirobbantásáért okolni. Valószínűleg ekkor ismét elkezdenek majd mindketten vagdalkozni.
  2. Ismerd el mindkét álláspontot, kérd meg őket, hogy üljenek le a két oldaladra, vegyenek pár mély levegőt, és mondják el, mi történt. Ne hagyd, hogy egymás szavába vágjanak.
  3. Miután mind a ketten külön-külön elmondták, hogy szerintük mi történt, kérdezz rá először az egyiküknél, aztán a másiknál, hogy mit csinálhattak volna máshogy annak érdekében, hogy a testvére ne legyen még dühösebb. Panni engedély nélkül játszott Zoli kártyáival, és összekeverte őket, ezért Zoli dühös lett, belépett Panni szobájába, hogy felelősségre vonja. Ha a lányka bocsánatot kért volna, és nem illette volna Zoli kártyáit a hülye jelzővel, akkor a fiúcska nem rombolta volna le a babaházat.

Azzal, hogy kérdésekkel végigmész azon, hogy mit történt, és mit érzett a két gyerkőc külön-külön a veszekedés előtt és közben, azt éred el, hogy mindketten úgy érzik majd, h meghallgatták őket, látni fogják, hogy a cselekedeteiknek milyen eredménye lett. Mind a ketten ismerni fogják a testvérük verzióját arról, ami történt, és ez empátiára és szociális intelligenciára neveli őket.

Ha pár alkalommal eljátszod velük a kérdés-feleletes lenyugtató módszert, akkor egy idő után már maguktól is rá fognak jönni, hogy mit csináltak helytelenül, és maguktól fogják megoldani a problémákat. A veszekedések nem fognak többé elfajulni, és Te nyugodtan folytathatod a vacsorafőzést vagy takarítást, még akkor is, ha egy kis vitát hallasz a gyerekszobából :-)!

Segíts a többi szülőnek, oszd meg velük is ezt a cikket!