Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy mi idézhet testvérharcot a testvérek között, és hogyan lehet ezeket kezelni. Tudjuk, hogy az együttélés, az szeretett személyeken és tárgyakon való megosztozás, az életkori- és nemi különbségek, az eltérő habitus és érdeklődés sok-sok konfliktust generálhat. A hosszú nyári szünet alatt ezek lavinaszerűen zúdulhatnak a családokra.
reklám vége
A testvérharc mindig kiindul valamiből. Lehet, hogy ezek első látásra jelentéktelennek tűnnek, viszont nehéz felmérni, hogy milyen méretű eszkalálódást idéz elő. Ennél a pontnál nagyon lényeges a szülő határozott, de igazságos fellépése.
Nagyon sok jó tanácsot lehet adni a gyermekeknek, hogy elejét vegyék a későbbi vitáknak. Ki ne hallotta volna, hogy Okos enged, szamár szenved! Ám ha ez már nem működik, akkor is van még pár jól hasznosítható tipp, amit ha megfogad a gyerek, talán kikerüli a konfliktust. Például:
Nevelési hozzáállás kérdése, hogy a szülő milyen önállóságot ad a gyerekének a vitás helyzetek rendezésében. Azonnal ott terem az első hangos szónál, vagy bezárja a gyerekszoba ajtaját, hogy oldják meg egymás között. természetesen valahol e két véglett között van az arany középút. Mindenképpen hasznos, ha egy gyerek meg tudja védeni magát, viszont van az a pont, amikor a személyiség torzulását idézheti elő, ha úgy érzi, nem számíthat senkire.
Először is azt kell tisztázni, hogy milyen modellt lát a gyerek? Hogyan kezelik konfliktusaikat a szülők. Higgadtan megbeszélik, vagy hangos szóváltások, esetleg egy-két pofon kíséretében rendezik. A szülői minta meghatározó a gyermekek társas viszonyainak kialakulásában. Toleráns, kompromisszumkész anyát és apát látnak, vagy agresszív, nárcisztikus személyt, aki haragban van az egész világgal.
Általánosságban érvényes a konfliktusokra, hogy akkor oldódnak meg legkönnyebben, ha higgadtan kezelik őket. A testvérek között felmerülő vitákban is ez a nyugtatás, illetve a kompromisszum keresés lényeges szülői feladat. Senki nem szereti, ha ő a vesztes! És a testvéreknél lehetnek olyan sztereotípiák, amelyek következtében az egyik folyamatosan alulmarad, illetve igazának nem tud érvényt szerezni. Senkit nem hat meg, hogy: Te már nagy vagy, okosabb vagy!
Mielőtt kétségbe esnének a szülők, hogy ők nevelik rosszul a gyermekeket, jó ha tudják, hogy a testvérek közötti kapcsolat nagyban hozzájárul az egyéni fejlődéshez és szociális készségek kialakulásához. Akkor is, ha ebben a kapcsolatban sok a feszültség, a vita, az indulat. Tehát valamilyen szinten természetes, hogy időnként összeütközésbe kerülünk a körülöttünk lévőkkel - még akkor is, ha azok számunkra fontos személyek. Fontos tanulási folyamat, hogy az ego meg tudjon küzdeni a társas létből adódó helyzetekkel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
