A szerelem az szerelem. Akár gyerekkorban, akár felnőttkorban tör ránk. Rajongani valakiért, ragaszkodni valakihez, várni, hogy mikor látjuk újra. Nagyjából ezek a folyamatok játszódnak le a szerelmes emberekben, így a szerelmes gyerekekben is.
reklám vége
A szerelemnek ráadásul, mint tudjuk, megvan a maga kémiája is. A szerelmes időszak így valamennyiunk életében átrendezi értékrendünket, felforgatja jól megszokott gondolatmenetünket. És ez bizony így van a legkisebbekkel is. Szívesebben mennek az oviba, és boldogabban telnek napjaik, ha együtt tudnak játszani kicsi választottjukkal. Szinte mindent nagyobb kedvvel csinálnak. De az örömből, boldogságból képesek átesni a másik végletbe, ha például pár nap betegség miatt nélkülözni kell egymást, vagy ha megjelenik a színen egy új szereplő, akivel a szeretett kispajtás ugyanolyan jól el tud játszani. Ezek az érzések felkavarhatják a gyerekeket, meghatározó élményekké válnak egy egész életre. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, a szülők mindezt otthon hogyan kezelik.
Mármint melyik az igazi szerelem?! Erre a kérdésre talán mi magunk sem tudjuk megadni a választ, pedig a felnőtteknek jó esélyük van arra, hogy tapasztaltabbak, mint a gyerekek. Kit miért szeretünk? Ebben viszont a gyerekek sokkal hamarabb látnak tisztán, és sokkal egyértelműbben tudnak válaszolni is. Mi olykor talán túl is bonyolítjuk a szerelmi életünket.
Minden kisgyermek szereti a szüleit, a testvéreit, de már óvodáskorban várható, hogy gyermekünk mások iránt is komoly érzelmeket táplál. Van olyan társuk, akit sokkal jobban kedvelnek a többieknél, akivel gyakrabban és szívesebben játszanak, akiről otthon is többet mesélnek. Mivel a gyerekek már elég korán megismerik a szerelem szót, igyekeznek azt használni is ragaszkodásuk kifejezésére. Pedig még kicsik ahhoz, hogy pontosan felismerjék érzéseiket. Ám ha gyermekeink megtisztelnek bennünket azzal, hogy minderről beszélnek is nekünk, vegyük őket komolyan, hiszen ez számukra épp akkor valószínűleg az egyik legfontosabb dolog. Eszünkbe se jusson kinevetni őket vagy közhírré tenni féltett titkukat.
Már a gyermekkori szerelem is mély és őszinte tud lenni, és képes olyan fájdalmat okozni, mint a felnőttkori. Épp ezért ha úgy látjuk, óvodás gyermekünk szeretne a szerelméről beszélni, hallgassuk meg, derítsük ki, mit érez, de soha ne faggassuk. Az igazi boldogságot természetesen azt jelentheti a kicsik számára, ha szeret valakit, és a másik viszontszereti. Az óvodában kialakult kapcsolat minden nap mosolyt csalhat az arcocskákra, ha a szerelmes pár együtt játszhat, és minél több időt tölthetnek együtt. Akár úgy, hogy lefekvés előtt egymás mellé húzzák kis ágyukat. Ráadásul a kisgyermek már ilyenkor kezdi sejteni, hogyan kell viselkednie a kapcsolatban, és mit kell tennie azért, hogy a nagy Ő a következő napon is vele akarjon játszani...
Nem kell félteni a gyermekünket az oviban vagy a kisiskolában fellobbant gyerekkori szerelemtől. Ezek adják az alapot az első igazi nagy szerelem megéléséhez. Az időnként kedves, máskor fájó emlékek pedig örökre ott maradnak a szív valamelyik csücskében, és képesek évek, évtizedek múltán is előtörni, ha például szembejön velünk az utcán az egykori nagy Ő.
