A minket körülölelő természet rengeteg csodát rejt, azonban akadnak megbújó veszélyek is. A békák bár többnyire ártalmatlanok, egyes fajok igen mérgezőek, nemrég pedig egy újabb ártalmas békafajra akadt egy kutatócsoport.
reklám vége
A békák (vagy más néven farkatlan kétéltűek) ötezernél is több faja a kétéltűek osztályának egyik rendszertani rendjét alkotja. Közös jellemzőjük kifejlett állapotban a farok hiánya, a lapított test, a viszonylag gyenge elülső és izmos, hosszú ugrólábbá fejlődött hátsó végtagok, a dülledt szemek. Mind ragadozók vagy rovarevők.
Zömmel víz közelében élnek, bár akadnak szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott (például sivatagi vagy egész életüket vízben töltő) fajok is.
Bár ezek a mindenki által ismert kétéltűek legtöbbször ártalmatlanok, akadnak köztük emberre is veszélyes, mérgező példányok.
Magyarországon tizennyolc (egyes vélemények szerint tizenhat) mérgező váladékot termelő faj honos, amelyek mindegyike védett. Ezek közül az öt legelterjedtebb és legismertebb a vörös- és sárga hasú unka, a zöld és barnavarangy, valamint a levelibéka.
Jellegzetes, élénk has színűkről könnyen felismerhető, 5-6 cm nagyságú vörös hasú (síkvidéki) és sárga hasú (hegyvidéki) unka ijedtében jelentősen növeli bőrváladéka termelését, így testük felülete gyakran habos lesz. A fokhagymaillatú váladék szembe, szájba vagy orrba jutva égő, csípő érzést vált ki.
A 8-13 cm-es varangyok szintén két fajjal képviseltetik magukat hazánkban, mind a zöld, mind a barna varanggyal akár településeken is találkozhatunk. Bőrmirigyeik bufotenint és bufiviridint termelnek, amelyek a hazai fajok közül a legerősebb méreganyagoknak tekinthetők. Szerencsére a nyálkahártya- és bőrirritációnál komolyabb tünetre nem kell számítanunk.
A kisméretű, alig 5 cm-es zöld levelibéka mérge a vörösvértesteket elpusztító hatással bír, azonban az állat testén található mennyiség igen csekély, teljesen veszélytelen mennyiségű.
A fentiekből kitűnik, hogy a hazai kétéltű fajok méreganyaga igen szerény mennyiségű, komolyabb problémát semmilyen esetben sem válthat ki. Legrosszabb esetben nyálkahártya- és bőrirritáció alakulhat ki, amely kézmosással elkerülhető.
Szerencsésnek mondható a helyzet Magyarországon, hiszen itt nem találhatóak emberi életet is veszélyeztető békák, azonban Dél-Amerikáról ez nem mondható el.
A nyílméregbékák bőrváladéka erős mérget tartalmaz, mellyel egyes dél-amerikai indián törzsek a vadászathoz használt fúvócsöveik nyilait kenték be (innen ered a neve).
A nyílméregbékák apró, színes kétéltűek, egyedeik színe és mintázata változatos, de a legtöbb esetben megtalálható benne a fekete, narancs, kék, és sárga; őshazájuk Dél- és Közép-Amerika.
A békák mérge bőrük mirigyeiben termelődik, melyek a testük felső oldalát borítják. Mikroszkóp alatt ezek igen feltűnőek szemcsés tartalmukkal, ellentétben a szomszédos mukózus mirigyekkel, melyek a testet bevonó csillogó nyálkafilmet termelik. Az esőerdőkben őshonos faj neurotoxint, egy idegmérget termel, amely az idegsejtek közötti információátadást akadályozza. Ennek egyetlen milligrammja akár 20 felnőtt ember megöléséhez is elegendő.
Jelenleg a legveszélyesebbnek - amely egyébként valamennyi veszélyes állat között is előkelő helyen szerepel - az arany nyílméregbékát tekintik.
Egy kutatócsoport nemrég újabb veszélyre bukkant a dél-brazíliai Atlanti-parti, Esőerdő Rezervátum területén
A brachycephalus képviselői a legkisebb szárazföldi gerincesek közé tartoznak, a kifejlett egyedek testhossza legtöbbször nem haladja meg az egy centimétert sem. Emellett feltűnő színűkről lehet felismerni őket, amivel valószínűleg a potenciális veszélyre hívják fel a figyelmet - ugyanis bőrük rendkívül erős idegmérget, tetrodotoxint tartalmaz.
Az első egyedet 1842-ben fedezték fel, azonban csak a közelmúltban találtak rá az állatokra. Ennek oka, hogy ez a faj csak egy adott terület határain belül képes megélni, és egészen eddig nem találták ezt meg. Azonban nemrég egy kutatócsoport felfedezte, hogy a brachycephalus képviselői néhány magasabb hegységben fekvő örökzöld erdőben, a köderdőkben találhatóak meg. Azonban mivel ezekre igen nagy hatással van a klímaváltozás, a kutatók szembesültek azzal is, hogy a frissen felfedezett faj lényegében a kihalás szélén áll. Éppen ezért a szakemberek a brachycephalus megmentését tervezik.
Láthatjuk tehát, hogy bár Magyarországon nem kell aggódni, de máshol akadnak igen mérgező békák. Ezek bár rendkívül mérgezőek, akár halálosak is lehetnek, a biodiverzitás és a természet egyensúlyának fenntartásához elengedhetetlen a megmentésük.
