Egyre elterjedtebb az oltásmentes látásmód, aminek nemrég megjelent az első komoly hatása - Spanyolországban diftériás lett egy kisfiú. A torokgyík sok gyermek életét követelte, egészen a védőoltás elterjedéséig sokan küzdöttek a rendkívül fertőző betegség ellen. Újbóli megjelenése miatt érdemes megismerni tüneteit, szövődményeit és a lehetséges kezelési módjait.
reklám vége
A diftéria (más néven torokgyík) egy álhártyás gyulladás, amely az orr-garatűrben, leginkább a mandulákon vagy a gégében alakulhat ki.
A torokgyík betegséget a corynebacterium diphtheriae nevű baktérium okozza, ami csak az embereket fertőzi meg. Ennek egyes törzsei lehetnek toxin-termelők és toxint nem termelők is. A fertőzés forrása kizárólag az ember, ugyanis a baktérium közvetlen érintkezés vagy cseppfertőzés útján terjed.
A Di-Per-Te védőoltásnak, és a következetesen végrehajtott immunizálásnak köszönhetően a fejlett országokban a betegség csaknem teljesen eltűnt.
A diftéria kórokozója leggyakrabban a torokban, ritkábban az orrban, a gégén, a kötőhártyán, a nemi szervek nyálkahártyáján telepszik meg, és ott helyi fertőzést okoz. A behatolás helyén a hámsejtek elhalnak és ún. álhártya-képződéssel járó gyulladás alakul ki.
A torokdiftéria esetében 1-3 napos lappangási idő után láz kíséretében rossz közérzet, sápadtság, esetleg torokfájdalom lép fel. A korai fázisban a garatmandulákon szürkésfehér foltocskák láthatók, amelyek hamar összefüggő lepedéket alkotnak. Ez 6-8 nap alatt leválhat, máskor tovaterjedhet, amelynek következtében szív- és idegrendszeri problémák jelentkezhetnek. A torokdiftériának létezik igen súlyos, viharos lefolyású formája, amely a megfelelően erélyes kezelés ellenére is a keringés összeomlásához, halálhoz vezethet.
A gégediftéria kezdődhet a gégében, általában azonban a torokból húzódik lefelé a lepedék. A kialakuló rekedtség a beszédképtelenségig súlyosbodhat, valamint ugató köhögés, nehézlégzés, fulladás léphet fel. Az orr-, kötőhártya- és nemiszerv-diftéria esetében az érintett nyálkahártyán szürkésfehér lepedék, véres-gennyes váladékozás jellemzi.
A bőrdiftéria szennyezett, rosszul gyógyuló sebeken, hámhiányokon, ótvaros elváltozásokon fordul elő. A sebek ilyenkor lepedékkel borítottak, kifejezetten rosszul gyógyulnak.
A torokgyík szövődményeit csaknem kizárólag a baktérium által termelt toxin okozza, kivéve a légutak esetleges szűkületét, elzáródását. A szívizom gyulladását a szapora szívműködés, ritmuszavar, sápadtság, szájkörüli kékes elszíneződés, és keringési elégtelenség jelzi. Az idegrendszeri szövődmény jellemzője a különböző testrészekben futó idegek gyulladása (perifériás neuritis). Leggyakoribb a lágyszájpad- és szemizombénulás, de kivételesen légzési elégtelenséghez vezető bénulás is előfordulhat.
A torokgyík kezelése során az elsődleges cél a vérben keringő toxin semlegesítése ellenanyagokkal (immunglobulin készítmények), másrészt a baktérium pusztítása (antibiotikum). Súlyos esetben szükséges lehet komolyabb beavatkozás, például az intubáció, vagy a légcső megnyitása.
A leghatásosabb kezelés azonban a megelőzés, amely a Di-Per-Te (DPT) védőoltással lehetséges. Ez hazánkban is kötelező, a csecsemők három hónapos korától kezdve több alkalommal is ismételni kell az oltást. Éppen ezért jelent komoly problémát az oltásellenes látásmód terjedése, amelynek egyik áldozata egy spanyolországi kisfiú.
A spanyolországi Olot városában egy hatéves kisfiú betegedett meg a diftéria kórokozójától.
Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy mivel az országban közel 28 éve nem fordult elő a betegség, az ellenanyagot külföldről, Moszkvából kellett behozatni. Azonban a kisfiú a jelek szerint jól reagál a kezelésre, így a szülők és az orvosok is reménykednek a felépülésében.
Érdemes tehát alaposan meggondolni, hogy mit kockáztatunk a védőoltás elhagyásával. Bár előfordulhat, hogy ennek semmilyen következménye nem lesz, de akár gyermekünk és a környezetében élők egészségét is kockára tehetjük a mulasztással.
