Nem figyel rád a gyerek? Így fejlesztheted a figyelmét
Te is tapasztaltad már, hogy nem figyel rád a gyermeked? Mondasz valamit, de mintha a falnak beszélnél, és a „falra hányt borsó" kifejezés is gyakran eszedbe jut? Most megtudhatod, mit tehetsz, hogy megkapd a figyelmét.
reklám vége
Ugye ismerős számodra is a „szelektív hallás" fogalma? Vagy a „csakazértis"/"csakazértsem" jelenség? És az, amikor 2 mondatnál több információt próbálsz egyszerre gyermekednek átadni, de látod, hogy már réges-régen nem rád figyel?
Felnőttként néha nagyon nehéz megérteni a gyerekek gyakran elkalandozó figyelmét - és még nehezebb együtt élni vele, főleg, amikor valami fontosat szeretnél a tudomására hozni. A jó hír az, hogy a helyzet nem reménytelen: tehetsz azért, hogy a gyermeked odafigyeljen rád!
El is áruljuk, hogyan;)
Gondolkodj!
Először is egy fontos dolgot át kell gondolnod. Mielőtt elvárnád a gyermekedtől, hogy figyeljen rád, tedd fel magadnak a kérdést: TE figyelsz-e eléggé őrá?
A napi teendők végeérhetetlen sora mellett néha nehéz összpontosítani. És hidd el, a gyerekeknek fantasztikus radarja van! Ha csemetéd megérzi, hogy nem igazán figyelsz rá, minden eszközzel megpróbálja majd magára vonni a figyelmedet. És ez az eszköz sokszor a hiszti lesz.
A dolog azonban fordítva is igaz: ha gyermeked érzi, hogy törődsz vele, ismered az érzéseit, adsz időt és lehetőséget neki arra, hogy feltárja előtted a problémáját, gyakran maga talál rá a megoldásra. Az odaadó figyelem tehát sokszor magától segít elpárologtatni a problémát. Egyszóval: ha figyelsz a gyerekedre, ő is nagyobb eséllyel fog hallgatni rád.
Hogyan figyelj gyermekedre?
Elsőre talán furcsának tűnik a kérdés - hiszen gyermeked nyilván a szemed fénye, akinek szívesen szenteled minden figyelmedet - a rohanó mindennapokban azonban előfordul, hogy nem megfelelően figyelünk oda embertársainkra. Beleértve saját gyermekeinket is. Éppen ezért érdemes odafigyelni az alábbiakra:
A teljes figyelmedet szenteld neki! Ne csak fél szemmel és fél füllel figyelj rá! Lehetőség szerint hagyd abba, amit éppen csinálsz, tedd le a mosogatószivacsot, fejezd be a répaszeletelést, nézz bele a szemébe és hallgasd meg, mint mond.
Jelezd neki, hogy értékeled a mondókáját, és szavakkal is jelezd a figyelmedet! Ehhez elég egy egyszerű, barátságos „ühüm", „igen", „persze", stb.
Gyakran előfordul, hogy a gyermek mondatai és viselkedése nincs összhangban egymással. Lehet, hogy azt mondja, hogy minden rendben volt az iskolában, de látod rajta, hogy letört. Ilyenkor valószínűleg egy olyan érzés bújik meg a háttérben, amit ki kell derítened. Rá kell jönnöd, mit érez valójában, különben nem tudsz segíteni.
Az érzéseket, bármilyenek legyenek is, jobb, ha elfogadod, hiszen ő így érez. Ne kicsinyítsd a problémáját, ne mondd neki, hogy nincs igaza: ezek az érzések számára teljesen igaziak! Nyugtasd meg, hogy elfogadod, mellette vagy, és próbáljatok közösen megoldást, feloldást találni a nehézségekre.
A nehéz helyzeteket segít megoldani a fantázia. A gyerekek nagyon jók ebben, lelkesítsd őket!
Mit mondj? Hogyan mondd?
A kommunikáció módja nagy fontos. A gyerekek ugyanis azonnal megérzik, ha nem a megfelelően szólsz hozzájuk. Éppen ezért figyelj arra, mit mondasz, válogasd meg a szavakat és figyelj a hangsúlyra is! Egy goromba válasz („Fogd már be a szád és ülj rendesen!"), amit te esetleg észre se veszel, hosszú évekre beivódhat a gyerek emlékezetébe, frusztrációk sorozatát okozva ezzel. Mindannyian ismerjük a példát, amikor a gyerek fél a mindig hangosan beszélő, mogorva szomszédtól.
Általában lágyan beszélj, és bátorító, pozitív szavakat használj!
Azonban amikor szabályokról van szó, legyél határozott és magabiztos! A gyerek megérzi, ha bizonytalan vagy, és nem fogja betartani, amit mondtál.
Ha fegyelmezned kell, beszélj határozottabb, keményebb és emeltebb hangon, de ne kiabálj!
Kerüld a zsémbelődést! Kérj egyszer vagy többször, ha kell és határozottan. Ha azonban a gyerek megszokja, hogy folyamatosan, rosszallóan ismételgeted magad, nem fogja komolyan venni a kéréseidet.
Amit kerülj el
Sose vádolj, ne általánosíts! („Mindig rossz vagy!" „Sose figyelsz rám!")
Ne kritizáld, főleg ne sértegesd! („Lusta és öntelt vagy!")
Ne fenyegesd komolyan! A játékos fenyítéseket persze nyugodtan használhatod („Hátrakötöm a sarkadat!") de ilyenkor figyelj arra, hogy mosolyogva mond, jelezve azt, hogy nem fog baja esni.
A szülő-gyerek viszony természetesen rengeteg dologtól függhet, ha azonban az itt felsoroltakat betartod, közelebb kerülhetsz ahhoz, hogy következetes és figyelmes szülő legyél, akinek jó a kapcsolata a gyerekével, hiszen kölcsönösen megértik egymást.
