Évtizedeken át rettegtünk tőle, most pedig újra helyet kapott a tányérunkon: a koleszterin már nem az az ellenség, akinek hittük. A legújabb kutatások szerint a tojás és más koleszterinben gazdag ételek is részei lehetnek az egészséges étrendnek - ha tudatosan fogyasztjuk őket. Nézzük, miért rehabilitálta a tudomány a koleszterint.
reklám vége
Évtizedeken át a tojás volt a reggelizőasztal legnagyobb „bűnöse". Az orvosok és dietetikusok figyelmeztettek: „ne egyél sok tojást, mert megemeli a koleszterinszintedet, és nő a szívroham kockázata!" A 20. század végére a tojás szinte száműzött élelmiszerré vált.
De az utóbbi években minden megváltozott. A tudományos kutatások újraértékelték a koleszterin szerepét, és kiderült: a tojás nemhogy nem ellenség, hanem - megfelelő étrend részeként - kifejezetten hasznos táplálék.
A koleszterin neve rosszul cseng, pedig a szervezetünk egyik legfontosabb alkotóeleme. Ez a zsírszerű anyag nélkülözhetetlen a sejthártyák felépítéséhez, a hormontermeléshez (például a nemi hormonokhoz), valamint a D-vitamin és az epesavak előállításához.
A testünk kétféleképpen jut hozzá: egyrészt maga is képes előállítani - főként a májban és a bélsejtekben -, másrészt a táplálékkal is bevihetjük, főleg állati eredetű élelmiszerekből, mint a hús, tejtermék vagy éppen a tojás.
A koleszterin tehát nem ellenség, hanem alapvető építőelem - csak épp nem mindegy, milyen formában és mennyiségben kerül a szervezetünkbe.
A múlt században a kutatók egyértelmű kapcsolatot véltek felfedezni a magas vérkoleszterinszint és a szív- és érrendszeri betegségek között. Innen egyenes út vezetett a következtetéshez: ha a vérben sok a koleszterin, akkor a táplálékkal bevitt koleszterint is korlátozni kell.
A probléma az volt, hogy ez az összefüggés túlságosan leegyszerűsített volt. Később kiderült, hogy a koleszterinnek két fő típusa létezik: az LDL („rossz") és a HDL („jó") koleszterin. Az előbbi valóban lerakódhat az erek falán, az utóbbi viszont épp ellenkezőleg - segíti a felesleges koleszterin eltávolítását a véráramból.
A korai kutatások azonban ezt még nem vették figyelembe, így a tojás és más koleszterinben gazdag ételek indokolatlanul rossz hírbe keveredtek.
A 2000-es évek óta a táplálkozástudomány sokat finomodott. Ma már tudjuk, hogy a táplálékkal bevitt koleszterin hatása egyénenként eltérő. Vannak, akik érzékenyebben reagálnak, míg mások szervezete egyszerűen alkalmazkodik: ha több koleszterint fogyasztunk, a máj csökkenti a saját termelését, így a vérszint csak alig változik.
Sokkal erőteljesebb hatással van a vérzsírszintekre a telített zsírok és transzzsírok fogyasztása - például a feldolgozott húsok, a vaj, a péksütemények vagy a gyorsételek.
A modern ajánlások ezért már nem is a koleszterin mennyiségének korlátozására, hanem az étrend minőségére, az egészséges testsúlyra és a rendszeres testmozgásra helyezik a hangsúlyt.
A tojás - különösen a sárgája - sokáig a „fekete bárány" szerepét játszotta, mert egy nagy méretű tojás mintegy 186 milligramm koleszterint tartalmaz. Ám mára kiderült, hogy ez önmagában nem indokolja az aggodalmat.
A tojás teljes értékű fehérjeforrás, tartalmazza az összes esszenciális aminosavat, valamint gazdag A-, D-, B12-vitaminban, folátban, és antioxidánsokban, mint a lutein és a zeaxantin, amelyek védenek a szemkárosodástól és támogatják az idegrendszert.
A Harvard Egyetem és más intézmények kutatásai szerint napi egy tojás fogyasztása nem növeli jelentősen sem az LDL-koleszterin, sem a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, ha az étrend egyébként kiegyensúlyozott.
Sőt, az is számít, mivel esszük a tojást. Egy rántotta friss zöldségekkel és teljes kiőrlésű kenyérrel teljesen más hatású, mint ugyanaz a rántotta bacon és vaj társaságában. Vagyis nem a tojás a probléma - hanem az, ami mellé kerül a tányérra.
A koleszterin-egyensúly nem csak az étrenden múlik. A testmozgás, az egészséges testsúly fenntartása és a dohányzás kerülése legalább olyan fontos tényezők.
A rendszeres fizikai aktivitás például növeli a „jó" HDL-koleszterin szintjét, míg a dohányzás éppen ellenkezőleg - rontja a vérzsírok arányát és károsítja az erek falát.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor az orvosi konzultáció elengedhetetlen: például öröklötten magas LDL-szint, májbetegség vagy cukorbetegség esetén a tojásfogyasztás mennyiségét érdemes személyre szabottan beállítani.
A koleszterin démonizálása lassan a múlté. Az új kutatások bebizonyították, hogy a táplálékkal bevitt koleszterin - például a tojásból - nem az ellenség, hanem a kiegyensúlyozott, egészségtudatos étrend egyik eleme lehet.
A tojás esete tanulságos: évtizedekig elítélték, majd a tudomány „felmentette". Nem véletlenül: ha mértékkel fogyasztjuk, tápanyagban gazdag, laktató és egészséges étel, amely könnyedén beilleszthető a mindennapi étrendbe.
A titok tehát nem a tiltásban, hanem az egyensúlyban rejlik. Aki egészségesen él, mozog, változatosan táplálkozik és odafigyel a zsírminőségre, annak a tojás nem ellenség - hanem egy finom, sárgás-fehér szövetséges az egészség szolgálatában.
