A nátrium-karbonátok csoportjába a következőket sorolják: szóda, szódabikarbóna, nátrium-szeszkvikarbonát. Jelölésük E 500 i, E 500 ii, E 500 iii. A kakaó és tejfehérje feltárására, valamint az ivóvíz savtartalmának szabályozására a szódát használják. A szódabikarbónát leggyakrabban a sütőporok előállítása közben alkalmazzák. A tészták térfogatát növelni képesek, valamint állományukat sokkal lazábbá teszik, mivel a nátrium-karbonátok a sav hatására bomlásnak indulnak és a folyamat közben természetesen szén-dioxid szabadul fel.
Mennyiségi korlátozásukat nem ismerjük az élelmiszerek előállítása terén. Általánosan engedélyezett a használatuk. Kivételt képeznek a kezeletlen élelmiszerek, hiszen azok adalékanyagokkal hivatalosan nem módosíthatók. A következő termékek előállítása közben alkalmazzák leggyakrabban: csokoládé- és kakaókészítmények, ivóvíz, vaj készítmények, sütőporok. Az adalékanyagot a csecsemők és a kisgyermekek elválasztási ételeinek elkészítésekor is használják valamint ökológiai élelmiszerek előállítása során is.
A nátrium-karbonátok az ammónia valamint a szén-dioxid kémiai reakciójának segítségével állítható elő, konyhasó-oldatba vezetve. Teljesen veszélytelen adalékanyagnak számít, de közvetlenül a bőrrel érintkezve bőr és szem irritációt okozhat. Típusa szerint térfogatnövelő szer, hordozószer és savanyúságot szabályozó adalékanyag.
Szikes talajokban és tavak vizében, a természetben is megtalálható a nátrium-karbonát valamit a növények hamujában is. A nátrium-hidrogénkarbonát vízben kevéssé oldódik így kiválik az oldatból por alakban. Az ammónium-klorid sokkal jobban képes a vízben oldódni. Ezt a port gyűjtik össze és kiizzítják, hogy használhatóvá tegyék. Végül vízmentes nátrium-karbonáthoz, ammónium-kloridhoz és széd-dioxidhoz jutnak.
Az élelmiszeriparon kívül számtalan más területen is alkalmazzák. Üvegyártáskor, mumifikálásra, vizek lágyításához, lúgosító anyagként illetve penészedést gátló anyagként. Penészedés ellen szódabikarbónával és trisóval keverik.
